Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.
117 Poór János: Egy recenzió és recenziója 7. Az alkotmányról A recenzens elméleti fejtegetéseit a hűbériségről és a nemesség keletkezéséről Kovachich rövid úton intézte el. A névtelen szerző szerinte a szakirodalom ismerete híján fantáziált a polgári társadalom és a politikai hatalom keletkezéséről. (63.) Vajon hogyan állt elő az (a magyaroknál is valaha volt) „ősállapot", amelyben a társadalom csak úrból és rabszolgákból állt. Honnan vette az úr a rabszolgáit? Hogyan emelte ki aztán a rabszolgaság állapotából azokat a segítőket (Gehülfe, Unter-Dirigenten), a későbbi nemeseket, akik segítettek neki kordában tartani a nyájat? Egyáltalán, elképzelhető az, hogy rabszolgákat használjanak rabszolgák megfékezésére? Megfelel a polgári rend természetének, akár ősi állapotában is, hogy csak úrból és rabszolgákból álljon, és nem tartozik-e szervesen annak természetéhez, hogy bizonyos rendi különbségeket eleve elismer stb? (61-62.) De Kovachich nemcsak a Literaturzeitung szerzője által, Piringertől függetlenül kifejtett, a hűbériség keletkezéséről szóló elméletet tartotta szerény intellektuális teljesítménynek, hanem a „létező" hűbériségről szóló tételeket is, amelyekben a Ungarns Bcmderien szerzője és méltatója teljesen egyetértett. Nevezetesen, hogy a hűbéri rendszerben — amelyben tehát már nem csak úr és rabszolga van, hanem nemesek is — mindenkinek, a nemeseknek is vakon kell engedelmeskedniük az úrnak, a királynak (s ha nem így van, sérül a hűbéri alkotmány). E zavaros elmélet és a leegyszerűsítő állítások Magyarország történetére Kovachich szerint nem alkalmazhatók. Piringer szerint — láttuk — a hűbériséget és annak intézményeit Magyarországon Szent István vezette be, egy csapásra és szolgai módon utánozva a korabeli nyugati mintát. A recenzens — szintén láttuk — elméletileg árnyaltabban látta ugyan a másolás és az eredeti jellegzetességek problémáját, de a kialakult (átvett) hűbéri rendszerről ugyanazt vallotta, mint nagyra becsült szerzője. Eszerint: István korlátlan úr volt, ö alkotta meg a nemességet, a hűbéri intézményeket, ő alakította ki a birtokviszonyokat, ő a földek főtulajdonosa, ő a nemesek hűbérura, a nemesek és mindenki más uralkodója. Lássuk Kovachich kétségeit! Már az első kötetről írt feljegyzéseiben feltette a kérdést: mi történt István tette előtt? Miért nem foglalkozik Piringer érdemben az Árpád és István közötti mintegy száz évvel? 30 Hogyan állunk Istvánnal, mint rablóvezérrel? A recenzió 9. oldalán ugyanis az olvasható, hogy István véget vetett a magyarok rablókedvének és immár maga sem pusztán rablóvezér volt. Kovachich magán a szóhasználaton is megütközött, s talán a kelleténél vehemensebben (erösebb érzelmekkel, mint érvekkel) vette védelmébe a régi magyarokat. Arra a vádra, hogy a magyarok szerettek rabolni és pusztítani, nem túl színvonalas riposzt ugyanis részéről, hogy rablókedvük legalább nem irányult egymás ellen, mint a német rablólovagoké, akiket hősként ábrázolnak a színpadokon. A magyarok velük ellentétben — olvassuk — nem kedvtelésből, hanem szükségből támadtak szomszédaikra, amit vezéreik parancsára tettek, s inkább akkor lehetne őket bírálni, ha megtagadták volna a parancsot. (56-58.) Egyébként pedig a vezérek nem rablóhadjáratokat vezettek, OSzK Ktár. Fol. Lat. 3205. 120 f. KOVACHICH MÁRTON GYÖRGY: Defensio Patriae I-I/í. I. Leges Comitiales de Exerciínaíione et Subsidiis Sonantes, quibus etiam Documenta Diplomalica interseruntur. 92 f. II. De Officiis Exercituationis. 93-227. f. III. Erinnerungen — Uiber Michaels von Piringer I Theil seiner Ungarischen Banderien. III. 31. r.
