Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.

115 Poór János: Egy recenzió és recenziója A fentiek alapján Piringer és recenzense sarkos és logikus következtetésre jutott: az alkotmány előírásait be kell tartani. Ezek szerint pedig a nemességnek személyes felkelési és katonaállítási kötelezettsége van. Az előbbit, amely időszakos, teljesítette néha, legutóbb 1809-ben. Az utóbbi, szerintük állandó kötelességét azonban 1715 óta nem teljesítette, miként feledésbe merült a portális katonák tartásával összefüggő vár- és erődtartási kötelezettsége is (amit a szerző is, recenzense is hosszan taglalt, és amiben Kovachich szerint tévedtek, mert nem volt ilyen kötelezettség). Mind Piringer, mind a recenzense úgy vélte azonban, hogy a személyes felkelés, a portális katona állítás és a (bizonyos nemesi csoportokat terhelő) vár- és erődfenntartási kötelezettségek fölött eljárt az idő. A lényeg azonban az, hogy törvények nem törölték el egyiket sem. Ha régi formájukban nem teljesíthetők ezek az alkotmányos kötelességek (vagy nem kívánatos a teljesítésük, mert immár anakronisztikusak), akkor pénzben meg kell azokat váltani. (3940.) A nemes tehát fizessen. De ne aggódjon. Ha elfelejtett alkotmányos kötelezettségeit pénzen megváltaná, adómentességén nem esne csorba. Továbbra sem a nem nemesek módjára adózna, csak alkotmányos kötelességeit teljesítené másként. 5. A recenzió recenziója Kovachich Márton György a recenzióban semmi méltányolni valót és szinte egyetlen elfogadható állítást sem talált. Bírálta alkotmányértelmezését, hadszervezetről szóló részeit és mindenek előtt felháborodott magabiztosságán, amely szerinte abból fakad, hogy a hasonló írások szerzői azt gondolják, nincs senki, aki fel merne szólalni ellenük.

29 Ezek az urak — írta — azt hiszik, hogy miután ők maguk az udvar elkötelezett hívei, az, aki vitatkozna velük úgy tűnne fel, hogy az udvar ellen lép fel, s egy magyar ennek a látszatát is el akarja kerülni. Nem csak azért, mert tudja, hogy azok akik ellen felszólalna, közel vannak az udvarhoz, hanem azért is, mert mint alattvaló, állítólag még gondolatban sem meri érinteni uralkodója felségét (die Majestát seines Oberhauptes). S tudható is még a Kollár-féle időkből — így Kovachich — hogy az udvar hívei az uralkodó háta mögé bújva szoktak harcolni ellenfeleikkel. „Wer wird wider solche den Bogén spannen?" (9.) Az fenti recenzióhoz hasonló támadások célja ráadásul kifejezetten az, hogy a magyarok szólaljanak fel, amit aztán nyakasságuk és rebellis hajlamaik példájaként lehet emlegetni. Háborgásukat nem a méltánytalan támadással szembeni állásfoglalásként, hanem az uralkodó elleni támadásként lehet majd értékelni. A többség azért sem nyilvánít véleményt, mert megveti az ilyen recenzió-féle munkákat. Úgy véli, hogy azok — tévedéseik és rossz adataik miatt — különösebben úgysem árthatnak, néhány hónap alatt elfelejtik őket, míg a cáfolatok csak felhívnák rájuk a figyelmet. Tudnivaló, továbbá, Kovachich utalt a recenzió 43-44. oldalára, ahol azt állt, hogy nyilvánosan álljon fel az, akinek Piringer müvével szemben ellenvéleménye van. (OSzK Ktár. Quart. Germ. 1139. 222. KOVACHICH MÁRTON GYÖRGY: Freymiilhige Anmerkungen über die Recension der von Piringerischen Ungarns Banderien welche zu ersi 1816 in die allgemeine Wiener Litteralur-Zeitung eingerückt, dann aber, um den Ungarn weher zu (hun, bald besonders abgedruckí, zur beabsichteíen Schmach der Nation allenthalben verbreilet worden isi. 7.) A továbbiakban, a fölöslegesen sok lábjegyzetet elkerülendő, erre a kéziratra is a főszövegben, csak oldalszámmal hivatkozom.