Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.
113 Poór János: Egy recenzió és recenziója bandériumok tartoztak, amelyek megkülönböztető jegye, hogy a király tartotta el azokat. A királynéi bandérium besorolása nem egyértelmű. Piringer ezt, mint magánbandériumot tárgyalta, amelyet a királyné a birtokai alapján tartott. (Az általa előadottak alapján azonban a királynéi bandérium a királyi és a tiszti bandériumokkal rokon, nem a többi, változó létszámú, porták és részben tized alapján állítandó bandériummal.) A következő egységet az egyházi bandériumok képezték, melyek jellegzetessége az, hogy az egyházi előkelőségek tizedjövedelmükből és birtokaik portaszáma alapján állították ki. Eztán következnek a főúri bandériumok, a világi előkelőségek önállóan, porták alapján meghatározott létszámban állított csapatai. Mitől függ az, hogy egy főúr önálló bandériumot állít vagy sem? Attól, hogy birtokai alapján ki tud-e (ki kell-e) állítani(a) 50 fős csapatot vagy sem, ami a bandérium alsó határa. Ha nem tud, akkor közös zászló alá küldi portái alapján állítandó katonáit, s így jön létre a megyei bandérium. Összefoglalva: azok, akiket Magyarországon a törvények nemesnek neveznek, kötelesek személyesen felkelni és bandériumot (vagy ami azzal azonos: portális katonaságot) állítani. (Zárójelben meg kell jegyezni: Piringer nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a királyi tiszteknek és zsoldosoknak, mint magánföldesuraknak tiszti bandériumaikon vagy csapataikon felül ugyanúgy porták szerint is katonát kell állítaniuk, mint a nem tiszt világi főuraknak és nemeseknek. 26 ) A katonállítás kapcsán került terítékre az 1741:8. törvénycikk híres elve, a Ne onus quoquo modofundo inhaereat. Azaz, hogy a közterhek Magyarországon nem a telekhez (földhöz) tapadnak. Piringer és recenzense szerint a nemesség számára oly fontos elv nem igaz: a nemesség katonaállítási terhei a birtokához kötődnek. Igaz és méltányos, hogy a nemes nem visel közterheket, nem fizet adót a birtoka után, de csak azért, mert ingyenesen a haza rendelkezésére kell állnia, mint katonának, továbbá, földbirtoka alapján, mint katona állítójának és tartójának. (25.) Kovachich cáfolja majd Piringert és recenzensét, és igaza lesz. Piringer nemcsak tévedett a fentiekben, hanem saját állításainak is ellentmondott a konklúziója. Állítása szerint a portális katonaságon semmi más nem értendő, mint az, hogy a nemesség a parasztoknak átengedett földbirtoka arányában, saját költségén csapatot köteles tartani (nach Verhaltniss seiner, an Bauern überlassenen Gründe, eine streitbare Mannschaft, auf seine eigene Kosten zu unterhalten 27 ). Ez nem azonos azzal, hogy a birtok alapján kellene katonát állítani. A törvények sem így fogalmaznak. Katonát általában a jobbágyok száma, a házak száma és a porták száma alapján kellett tartani. Akár a jobbágyok száma, akár a házak száma, akár a jobbágyoknak átengedett porták alapján kellett állítani, a kötelezettség mindig attól függött, van-e a nemesnek jobbágya vagy nincs, és nem attól, hogy mekkora a birtoka. A portális terhek tehát — tetszik, nem tetszik — nem a földhöz tapadtak, következésképpen nem cáfolták a „ne onus" elvét. Piringer művének további fontos kérdése, vajon érvényben vannak-e a nemesség alkotmányos kötelezettségei, vagy sem. Vajon igaza volt-e a nemességnek, ha azt gondolta, hogy az 1715:8. törvénycikk megszüntette kötelezettségei egy fontos részét, a portális katona állítását? A válasza egyértelmű: 1715-ben ebben a tekintetben nem változott semmi. A törvénycikk szerint: „Minthogy a nemesek, és mindazok, kiket a törvény Ma26 PIRINGER, M.: i. m. II. köt. 53. s köv. oldalak 27 PIRINGER, M: i. m. I. köt. 199.
