Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.
112 Közlemények alaptörvénye szerint minden birtoknak és uradalomnak (Güter, Herrschaften) a király a főtulajdonosa (Obereigenthümer), a nemességnek és a papságnak csak használati tulajdona van (nutzbares Eigenthum), amelyért hűséggel és katonai szolgálattal tartozik. Hűtlenség és kötelességmulasztás esetén a király a hübért bevonhatja. 24 A magyar birtokos (Güterbesitzer) tehát /. a király alattvalója, 2. a koronázott fejedelem vazallusa. Tehát a királynak a. uralkodói (obrigkeitliche) és b. hűbérúri (lehenherrliche) jogai vannak fölötte. A nemesi társadalom (és az ország) alkotmány szerinti, teljes alávetettségének rögzítése után térjünk rá a recenzió harmadik blokkjára: azoknak a katonai kötelezettségeknek a taglalására, amelyek az előfeltételei annak, hogy a nemesség korlátlan alárendeltségének nem csekély örömeit és előnyeit élvezhesse. 4. A nemesi kötelezettségekről Mivel tartozott a — recenzens és Piringer szerint per definitionem katona — nemes a „teremtőjének", Szent Istvánnak, és bármilyen házból származó, koronás utódainak? Első kötelessége szerintük a személyes felkelés volt a hon védelmére az ország határain belül, amit nem vitatott senki. A másik kötelezettséget, a bandérium- és/vagy a portális katonaállítást, különösen annak 1715 utáni érvényességét illetően azonban ellentétes nézetek csaptak össze. Mást gondolt Piringer és recenzense, mást Kovachich Márton György (és mást a kortárs magyar nemesség). A Wiener Allgemeine Liter-aturzeitung olvasói egyszerű képlettel szembesültek. A recenzens szerint — aki hűen interpretálta Piringer legfontosabb tézisét —, a bandérium és a portális katonaság azonos jelentésű szó. A nemesség a saját költségén — nem az alattvalók (jobbágyai) költségén —jobbágyportái arányában katonákat köteles állítani az ország védelmére. A porták szerinti katonaállítás állandó kötelesség, nemcsak háború idejére szól A portális katonáknak, szemben a személyesen felkelő nemesekkel, nemcsak az országon belül, hanem az országon kívül is a király rendelkezésére kellett állniuk. A nagyobb birtokos főurak önállóan állították ki csapataikat, amelyeket bandériumoknak neveztek, szemben a kisebb birtokosokkal, akik a portáik után rájuk jutók katonáikat a megyei zászló alá küldték, amelyek azonban ekként szintén (megyei) bandériumokba szerveződtek. A portális katonaság és a bandérium tehát ugyanazt jelenti. (26-27.) Megismételve, hogy a recenzens jól interpretálta Piringert, kissé le is egyszerűsítette. Árnyaljuk a képet Piringerre támaszkodva! Az Ungarns Banderien szerzője szerint a bandériumoknak hét fajtája volt: 25 királyi, királyi tiszti (és zsoldos), királynéi, egyházi, főúri, megyei és szabad királyi városi. Másként csoportosítva a bandériumokat, az első nagy egységbe a királyi és a királyi tiszti „Allé ungrischen Güter und Herrschaften sind alsó Lenen, welche bloss darum errichtet und dem Adél und der Geistlichkeit nur unter der Bedingung verliehen wurden, dafür Kriegsdienste zu leisten. Der König hat alsó das strenge Recht, im Unterlassungsfalle der Dienstleistung die Güter aller Lehensbesitzer eimnzuziehen, und den Adél jedes Widerspenstigen zu annullirerí". (21-22.) Vö. PIRINGER, MlCHAEL: Ungarns Banderien, und desselben geseízmassige Kriegsverfassung überhaupt I11. Wien, 1810, 1816. II. köt. 2. fejezet.
