Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.
111 Poór János: Egy recenzió és recenziója elhanyagolták kötelezettségeiket, 19 akkor a hűbér elvesztése fenyegette őket. Itt keresendő a későbbi alsó nemesség (mittlere Adél) alapja. Konklúziónak tetsző megállapítás olvasható eztán: a 7., 8. és 9. században a király tekintélyesebb és alsóbb rangú embereit, éppúgy mint a nagyobb allódiumtulajdonosokat, nemeseknek hívták, 20 bár a nemesi cím még nem állandósult. (A megállapítással az a probléma, hogy először jön elő az allódium-tulajdonos terminus, amely valószínűleg a szabad paraszti birtokost jelentheti, de az már nem világos, mit jelent a nagyobb allódium-tulajdonos, és főleg nem világos, hogy milyen arányban lennének jelen ezek a nemességen belül.) Bárhogy is legyen, a recenzens állítása az, hogy a nemesség a nem szabadok rendjéből alakult ki, amely hozzánőtt az ősi, abszolút szabad parasztokhoz. Miután egykor a szabad parasztokon kívül kizárólag szolgák léteztek, bizonyítva látta kiinduló tételét, hogy eredendően minden nemes csak paraszt volt és szolga (mert nyilván nem lehetett más 21 ). Az eredendően szolga nemesek aztán idővel felemelkedtek és eltűnt a különbség köztük és a korábbi szabad parasztok között."" A nemesség múltja tehát nem ősi és nem dicső. Zavaros nemességtörténeti elmélkedései után — amelyből csak a politikai indíttatású konklúzió világos, azaz hogy a nemesség alulról jött — a recenzens többnyire mellőzte az önálló elmélkedéseket. Lássuk tovább, milyen magyar alkotmányt illető passzusokat emelt ki a Piringer-müből! A méltatás szerint Piringer megcáfolta, hogy a magyarok és az állítólag általuk választott vezér (Oberhaupt) között Ázsiában kötött szerződés szerint — „quidquid boni acquirere possent, nemo eorum expers fieret" — a nemességnek (mesze az István előtti időkre visszanyúló) kétoldalú szerződésen alapuló tulajdonjoga lenne. Szemben e mesével: Magyarországon minden földtulajdon és birtok eredendően koronahűbér, amely Szent Istvántól származik." Bizonyított továbbá — olvassuk tovább —, hogy egyetlen tulajdonképes személynek sincs teljes tulajdonjoga (vollkommenes Eigenthum). István ]l) „Vernachlássigten sie in diesem Privat-Dienste etwas, so standén sie in Gefahr ihr Lehen zu verlieren". (19.) 20 „lm 7. 8. und 9. Jahrhunderte werden die höhern und niedern Lcute des Königs, so wie grössere Allodialbesitzeröfters Adelingi, Nobiles geheisen". (19.) 21 Mellékesen jegyzem meg, hogy a nemesség-ellenes elméleti konstrukciót maga az előadott anyag megkérdőjelezi. Vajon miért a nem szabadokból alakult ki a nemesség, ha a recenzens szerint az abszolút szabad parasztok, illetve szabad, kisebb és nagyobb ailódium-tulajdonosok is a nemesség részét képezik? A problémát a recenzens fel sem veti. 22 „Hier habén wir eine kurze Uebersicht, wie sich aus dem Standé persönlicher Unfreyheit ein Herrenstand entwickelte, der sich als ein ungeheurer Schwarm künn an die Seite der uralten absolut f'reyen ackerbauenden Deutschen hinpflanzte. Wenn wir unter Bauer überhaupt den Betreiber einer Wirtschaft verstehen, in der Absicht, aus dem Besitze von Grundstücken sich und seine Familie erhalten zu können: so dürfen wir sagen, dass man damahls keinen andern Standeunterschied kannte, als den der absolut freyen, und der unfreycn Bauern. Wollen wir die unfreyen Bauern mit dem Namen Leuíe bezeichnen: so gab es alsó damahls bloss Bauern und Leute. Der hohe Adél ist alsó nach dem Vorhergehenden aus einer Mischung von Reichs-Ministerialen und grossen freyen Allodialbesitzern, der niedere aus einer Mischung von LandesMinisterialen, die cigentlich Leute der königlichen Leute waren, und kleinen freyen Allodial-Besitzem aufgeschossen. Somit ist erwiesen, dass aW unser Adél ursprünglich bloss Bauer und Knecht war. Die öftern Mindcrhjahrigkeiten, die vielen Schwachköpfe von Königen, die Verwandschaften der Vasallen selbst mit der königlichen Familie hőben diese unfreye Classe auf eine Stufe, die bald allén Unterschied zwischen der freyen und jener verwischte". (20.) 23 „S. 59. (Piringer könyvében — P. J.), erhellet: dass die vom heil. Slephan zu Standé gebrachte Constitution das alteste ungrische Grundgesetz und die einzige ursprüngliche Quelle aller adelichen Rechte in Ungern ist, die auf Grundbesitz und Grundeigenthum Bezúg habén". (21.)
