Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.
110 Közlemények netet, és mellékesen jelezzük, hogy a fent jelzett tulajdonos körülbelül úgy lép elő a semmiből, mint Rousseau A társadalmi szerződésről c. müvének híres törvényhozója. Hogyan emelkedett ki a többiek közül? Örökölte vagy kivívta társadalmi státuszát stb.? Nemcsak válasz nincs, a szerző a kérdéseket sem tette fel. Lássuk tovább a fejtegetéseket!) A körülmények olyan kedvezően alakultak, hogy valóra vált a hihetetlen. Egy nagy paraszt szolgájának lenni, és annak szolgálatot teljesíteni, címet és rangot (Titel, Würde) adott, olyannyira, hogy a szabad parasztok vagy kisebb földtulajdonosok — tehát a nagy paraszt mellett, eszerint, voltak szabad parasztok (freye Bauer) és kistulajdonosok (kleine Grundbesitzer) — legnagyobb része is arra törekedett, hogy ilyen, korábban ismeretlen címet (Titel) szerezzen. Ha ezek a nem szabadok 16 (dinglich Unfreyen, die Leute) háborúba mentek az urukkal (Herr, nyilván a nagy paraszttal), akkor részesedtek a zsákmányból. Ebből nemzeti szokás lett, továbbá ezek a nem szabad emberek (Leute) a legnagyobb parasztokat elsőknek, királyoknak kezdték nevezni, és arra kényszerítették őket, hogy engedjenek át nekik részeket a meghódított területekből. A király megtartotta fötulajdonát, de embereinek és harcostársainak rövidebb időre vagy élethossziglan birtokhasználatot adott a meghódított területen. Ezeket a király vazallusainak (Vassen des Königs) nevezték, lévén hogy királyi birtokokon laktak, megkülönböztetve őket azoktól az emberektől (Leute), akik egyébként a király alárendeltjei voltak (die dem Köriig privát unterwürfig blieben), és akiket, miután bizonyos szolgálatokra voltak kötelezve, szolgáknak (Diener, Minister, Ministerialen) hívtak. Tehát voltak királyi és magánemberek. királyi és wagá/7-miniszteriálisok. A királyi ministeriálisokat rövidesen birodalmi ministeriálisoknak kezdték nevezni. (17.) A továbbiakban az olvasó (és a szerző!) kezd elveszni a terminológiai kavalkádban. A birodalmi ministeriálisok két csoportra bomlanak: rendes és rendkívüli ministeriálisokra. 17 A rendes ministeriálisok is két csoportot alkotnak: udvari (palota-), vagy vidéki ministeriálisok (Pfalz- oder Provinzial-Knechte, Pfalz- oder ProvinzialMinisterialen). Az udvariak a palotában, a király környezetében tevékenykedtek. A recenzens lényegében a német birodalmi főtisztviselőket értette rajtuk. A vidéki ministeriálisok' alatt a szerző a provinciák élén álló hercegeket, továbbá örgrófokat, grófokat értette. S ami nagyon fontos a gondolatmenet szempontjából: ezek a(z eredendően) hivatalok — a hivatalnokok ravaszsága és a király gyengesége miatt — családon belül örökölhetővé váltak és ez volt a későbbi főnemesség (hohe Adél) kialakulásának az alapja. A rendkívüli birodalmi ministeriálisok csak katonai szolgálatra voltak kötelezve és az állandó hadsereg nagy részét tették ki. Béke idején a király által juttatott parcellákon vagy hübéreken éltek, akkor is személyes házi és udvari szolgálat kötelezettségével. Ha 16 Nem derült ki, hogy a későbbi nemességbe „igyekvő" szabad parasztok és kistulajdonosok hogyan értendők bele a „dinglich Unfreyen", a „Leute" kategóriába. Az sem derül ki, mekkora az arányuk a későbbi nemességen belül, ami nem lenne érdektelen abból a szempontból, mennyiben szolga-eredetű a nemesség. 17 „Jené dinglich Unfreyen, als l.eute. Diener, Knechte des Kőnigs — Vassaletti, Vasletti, Valletti, Valets — jené Reichs-Ministerialen waren entweder ordentliche oder ausserordentliche". (17.) lx Akik egyébként, hogy a terminológiai zavar nagyobb legyen, a király magánszolgái: „Die ProvinzialMinisterialen waren ihrer Haupteigenschaft nach Kabinetsbeamte, obsehon sie noch immer nach der altdeutschen Bedeutung Privatknechte des Königs blieben, und persönlich demselben dienen mussten". (18.)
