Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.
Poór János: Egy recenzió és recenziója 109 3. Az alkotmányról A magyar alkotmány keletkezését illetően Piringer sarkosan fogalmazott, a recenzens pedig igen világosan foglalta össze a szerző álláspontját, amely szerint a magyar alkotmány egyedüli teremtője Szent István volt. Ő volt az, aki — a 10. században Európában általános hűbéri rendszert alapul véve — bevezette a kereszténységet és a nyugati típusú politikai intézményeket. A magyarok történetében ezzel előzmények nélküli, új korszak vette kezdetét. (14.) A sarkos tétel aktuális politikai üzenete nyilvánvaló. Ha Piringer azt állítja, hogy a nemesség jogai és kötelességei 1. István alatt, a semmiből teremtett hűbérifeudális alkotmányon nyugszanak, amelyről azt tételezzük fel, hogy teljesen alárendeli a nemességet a királynak, továbbá azt, hogy érvényben van a 19. század elején is, akkor nyilvánvaló, hogy a király és a rendiség viszonyának historizálásáról van szó, amit még a recenzens sem óhajtott képviselni. Piringer túloz — írta —, amikor a magyar alkotmányt a nyugati hűbériség mechanikus átvételének tekinti. Éppúgy túloz, mint ellentétes értelemben a magyarok, akik szerint alkotmányuk ősi, még Ázsiában formálódott. Az igazság a két szélsőség között van. (15.) Az arany középúttal elvileg nem nehéz egyetérteni. Annak a kifejtésével azonban, hogy valójában mi van a két szélsőség között — tehát hogyan keletkezett a magyar alkotmány, mit őrzött meg „eredeti jellegzetességeiből" •— a recenzens adós maradt. Míg a hűbéri alkotmány mechanikus átvételének tételét a Literaturzeitung szerzője bírálta, Piringernek a hűbériség lényegéről alkotott véleményével — különösen a nemesség alárendeltségének hűbéri-feudális elvével — mélyen egyetértett, sőt erősíteni akarta Piringer érveit. Úgy vélte, hogy az Ungarns Banderienben nem kapott kellő figyelmet az a kiemelten fontos tény, hogy a születési nemesség a feudális rendszer szülötte. (15.) Vajon miért fontos ennek a leszögezése? Azért, mert a feudális nemesség múltja és származása nem ősi és nem dicső. Ellenkezőleg. Nemességünk eredendően csak paraszt volt és szolga. „AH' unser Adél war ursprünglich bloss Bauer und Knecht". (16.) Ez az, írta a recenzens, amit világossá kell tenni, hogy leszámoljunk azzal az agyrémmel, amely a nemesség isteni származásáról vagy küldetéséről szól. És leszámolt. A nemességtörténeti vázlat frank-német példák alapján általában szól a nemesség történetéről. Konkrétan a magyar nemességnek kellett értenie belőle. Nem volt könnyű feladat. A népvándorlás koránál kezdte, amikor a népek a külső támadások elleni védekezésül szövetségbe tömörültek, és ez a tömörülés kicsiben, a szövetségen belüli egyének számára is mintául szolgált. Egy-egy földtulajdonos család birtoka kis, védelmi szövetség volt. A birtokon olyan emberek éltek, akik a főtulajdonostól földet kaptak használatra, és akik a közösség védelmét keresték. Ezért aztán a főtulajdonostól függtek, nem voltak szabadok, bizonyos szolgálatokra voltak kötelezve a tulajdonos házában és gazdaságában, fegyverrel védték az udvart és a tulajdonost elkísérték a hadjáratokra. A tulajdonos körül tömörülő embereket nem tévesztheti szeme elől a nemesség eredetét kutató történész — olvassuk —, mert a tulajdonos (a recenzens szerint: nagy paraszt — grosser Bauer) eme szolgái nem mások, mint a nemesek elődei. 15 (Szakítsuk meg a gondolatme„Diese Leute sind die Principal-Materie, von der der Geschichtsforscher übcr dcn Ursprung des Adels nie scin Auge abwenden darf. Diese Leute, dinglich Unfreye, Diener, Knechte eines grossen Bauers sind die ausgezeichnete Quelle, aus der fiir die Folgezeit unser Adél hervorstieg". (16.)
