Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban / 3–32. o.

10 Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban A rendelet az általános kutatási időhatárt 30 évre emelte ugyan, de ez megfelelt az általános nemzetközi gyakorlatnak és a korábbi 20 éves időhatár a rendkívül sok korlátozás miatt amúgy sem érvényesülhetett, ráadásul az iratképzőket arra ösztönözte, hogy a nyilvánosság elkerülésére inkább irattárukban őrizzék irataikat, ne adják át a levéltárnak A jogszabály megalkotása előtt csupán „államigazgatási egyeztetésre" került sor, nyilvános szakmai vitára nem.

14 A jogszabály rendelkezései hatályba lépésük után azonnal támadások kereszttüzébe kerültek: a kutatók sokkal többet vártak, a levéltárosok szubjektív elemeit bírálták. Kársai László történész a korlátozás alá vont iratokról szólva kijelentette: „nem lehet olyan méltányolható érdek, ami 30 év elteltével megakadályozhatja a levéltári iratok kutatását."

15 Az Új Magyar Központi Levéltár (ÚMKL) munkatársainak állásfoglalása az iratképző szerv hozzájárulását igénylő iratok engedélyezési módja ellen emelt kifogást. Álláspontjuk szerint nem határozták meg, minek alapján adható meg az engedély, tehát továbbra is „a hozzájárulásra illetékes szerv munkatársának szubjektív megítélésén, esetleg politikai szándékain, netán lelkiismeretességén múlik, hogy valaki kap-e kutatási engedélyt vagy sem?"

16 A legtöbb értetlenséget azonban a 7. § rendelkezése váltotta ki.

17 Gyáni Gábor történész szerint a „személyhez fűződő jogok" és a „ jogos magánérdek védelmét" a rendelet nem definiálja, és a jogilag tisztázatlan fogalom védelméért a levéltárosokat teszi felelőssé.

18 Az ÚMKL állásfoglalása is ezt vitatja, és egyben egy hosszú évekig nem tisztázódó jogi kérdést is felvet. Mint írják: „a jogszabály alkotói figyelmen kívül hagyták, hogy a személyhez fűződő jogok megsértése nem az adatoknak a kutató rendelkezésére bocsátásával, hanem azoknak a kutató által való nyilvánosságra hozásával valósul meg"

19 és félőnek tartják, hogy a betű szerinti értelmezés folytán — hisz az adatvédelmi jogszabály ekkor még nem született meg — a kutatási korlátozások aránytalan módon kiterjedhetnek. Kársai László a személyiségi jogokról rendezett fórumon az 1989. évi minisztertanácsi rendeletet a „késői Kádár rendszer tipikus termékének" tartotta, és sürgős felszámolását javasolta. A vitában ellenpontként Törő Károly a Legfelsőbb Bíróság bírója személyiségi jogot — kegyeleti jogot — sértőnek tartotta, hogy a Báthory családra vonatkozó egészségügyi adatokat hoztak nyilvánosságra.

20 14 LAKOS JÁNOS: A személyiségi jogok védelmével kapcsolatos kérdések kezelése a 118/1989. (XI. 22.) MT rendelet előkészítése során. A levéltári kutatási korlátozások kérdései I. — A személyiségi jogok védelme és a kutatási szabadság. Szerk.: G. VASS ISTVÁN. Bp., 1991. 19-27. 13 Interjú a Népszabadság 1990. június 21-i számában. 16 L. a 15. sz. jegyzetet. 17 118/1989. (IX. 22.) MT rendelet 7. §: „A közgyűjtemény a közgyűjteményi anyag kutatása során az e rendeletben meghatározott korlátozásokon túlmenően is köteles biztosítani a Polgári Törvénykönyv és egyéb jogszabályok azon rendelkezéseinek érvényesülését, amelyek a személyhez fűződő jogok és a jogos magánérdekek védelmét szolgáljak." 18 Interjú a Hiány 1990. március 13-i számában. 18 L. a 15. sz. jegyzetet. 20 Hozzászólás a vitához. Dr. Törő Károly válasza. A levéltári kutatási korlátozások kérdései I. — A személyiségijogok védelme és a kutatási szabadság. Szerk.: G. VASS ISTVÁN. Bp., 1991. 63.