Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban / 3–32. o.

11 Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban A két alkotmányos alapjog, a személyes adatok védelme és a kutatás szabadsága már hazai megszületésükkor ütközésbe kerültek egymással és majd egy évtized telt el, mire a kérdés nyugvópontra juthatott. 3. Az állam titkainak védelme A levéltári kutatások másik akadályát, egyben a közérdekű adatok megismerésének gátját a '90-es években hatályos titokvédelmi szabályozás jelentette. Magyarországon — a szocialista országokhoz hasonlóan — 1948 után a bizalmatlanságon és ellenségkeresésen alapuló totális titokvédelmi rendszert alakítottak ki. Létrejöttének megértéséhez Angyal Pál titok fogalom meghatározása vezethet el.

21 Angyal Pál a titok fogalmát objektív és szubjektív tényezőkre bontotta szét. Az objektív elem valamely közölhető jelenség, amelyet el lehet vonni mások ismerete elől, a szubjektív elem az arra irányzott akarat, hogy ilyen jelenséget más meg ne ismerjen. Álláspontja szerint a fogalom mindkét elemének megléte esetén lehet teljes a titok fogalma. Ezzel ellentétben az államtitok és hivatali titok védelméről szóló 1951. évi 21. tvr. a titok fogalmából a szubjektív elemet elhagyta: „államtitok bármely olyan adat vagy tény, amelyet akár a jog, akár a hivatalos rendelkezés államtitoknak nyilvánított, vagy amelynek illetéktelen személy tudomására jutása az állam biztonságát, politikai illetve gazdasági érdekét sérti vagy veszélyezteti." A vagylagos egymás mellé állítással a jogalkotó lehetővé tette, hogy titoksértés oly esetben is megállapítható legyen, ha jogszabály azt nem nyilvánítja annak, és az állampolgárnak a kötelező éberség szellemében kellett azt felismernie. Titok kiszolgáltatása lehetséges volt „köztudható" adat kiszolgáltatásával is, mivel „az ellenséges szervek a köztudható adatokat is gyűjtik, mert azok elemzésével az ellenséges érdekeknek megfelelő rendszerezéssel titkokat tudhatnak meg."

22 Könnyen átlátható, milyen bizalmatlanság kísérhette a levéltári kutatásokat. A közérdekű adat fogalma ismeretlen volt, és személyiségi jogokról sem lehetett hallani. A jogi szabályozás „gumi paragrafusai" alapján gyakorlatilag a minősítőre volt bízva, mi számított titoknak és a minősítők körét is tágan értelmezték. A fenti rendszer működött a '80-as évek végéig, aminek eredményeképpen az államigazgatási szervek iratainak jelentős része titkos minősítésűként keletkezett. így pl. az Országos Tervhivatalban 1985-ben az iktatott iratok több mint fele (53 000 db.) minősült titkosnak.

23 Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1987. évi 5. tvr. (Ttvr.) módosított a helyzeten, de a megalkotott jogszabály rövid időn belül ellentétbe került több alkotmányos alapjoggal. A minősítések (államtitok, szolgálati titok) fogalmát meghatározta ugyan, de továbbra is tág teret engedett a szubjektivitásnak és bár szűkítette a minősítők körét, az még így is elég széles körű maradt. A levéltáraknak a szervek irattári tervében megjelölt őrzési idő leteltével az államtitkot és szolgálati titkot tartalmazó iratokat is át kellett venni őrizetükbe, de azokban csak az illetékes szerv hozzájárulásával folyhatott kutatás. 21 ANGYAL PÁL: A titok védelme anyagi és alaki büntetőjogunkban. Bp., 1908. 172. 22 A Büntető Törvénykönyv kommentárja. Szerk.: HALÁSZ SÁNDOR. Bp., 1968. 645. 2Í PILLÉR ANDRÁS: Elképzelések a titokvédelemről. Belügyi Szemle, 25. (1987) 47. sz. 38.