Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - D. Tóth Béla: Az októberi diploma és Kolozs megye újjászervezése 1861-ben / 73–99. o.

D. Tóth Béla: Az. Októberi Diploma és Kalóza megye... 93 hogy alkalmazzák-e a munkamegváltás gyakorlatát, avagy sem, illetve, hogy mely utak javítása a fontosabb.

4

! Az április 25-ai ülés egyik alapkérdése volt, hogy mi lett a községek államkölcsönről szóló értékpapírjaival? Miután ebben a kérdésben senki nem látott tisztán, ezért a főispán bejelentette: már intézkedett, hogy „minden községben kipuhatoltassék: melyik községre, mennyi önkénytes kölcsön volt kitéve, hogyan és hol kezeltettek, az aiTÓl szóló papírok megvannak-e, avagy eladattak, s ez utóbbi esetben igazolja magát a falusi elöljáróság felmutatván a felhatalmazást, melynél fogva a község vagyonához tartozó értékpapírt eladta." Nagyon jellemző a kialakult helyzetre a következő napirendi ponttal kapcsolatos állásfoglalás. Megfigyelhető ugyanis: ahogy erősödött a főkormányszék hatásköre a megyék felett, úgy csökkent a megyék 1848 szellemisége által inspirált harciassága. Jól példázza ezt az, hogy amikor a Főkormányszéktől megérkezett a megyéhez az új erdélyi bírósági hatóságok szervezésére vonatkozó utasítás,

42 azzal a megjegyzéssel, hogy „alkalmazkodás végett", a bizottmány meglehetősen zavarba jött. Az utasítás kiterjedt az erdélyi bíróságok szervezetére, az igazságszolgáltatás erdélyi törvényhatósági kézbe adására. Az igazodás alapjául pedig az 1791. évi 96. és 97. valamint az 1846-47. évi XVH. törvénycikkeket jelölték meg. A szervezés azonnali megkezdését javasolták és azt, hogy a korábbi császári és királyi bíróságoktól haladéktalanul vegyék át — hiteles jegyzék mellett — a folyó ügyeket és valamennyi irományt. Ez az utolsónak említett feladat volt a mentőöv a bizottmány számára. Megállapították ugyanis, hogy az iratok átvétele már folyamatban van, tehát amíg ezek összegyűjtése be nem fejeződik, addig további intézkedésre nincs szükség. Az utasítást megküldték annak a bizottságnak, amelyik feladatul kapta, hogy a megyei törvényszékek számára dolgozza ki a működési rendet. Felhívták azonban a bizottság figyelmét arra, hogy, hogy a „leküldött utasítás minden egyes pontját, szigorú vizsgálat alá vegye, s mindég szem előtt tartsa azon irány elveket, a mellyeknek szellemében a megye állandó bizottmánya magát constituálta, és a melyeket az Uralkodóhoz intézett feliratában is félre nem magyarázható kifejezésekben magáénak vallott." Ez a megfogalmazás következetes ugyan a korábbi álláspontot figyelembe véve, de már sokkal visszafogottabb hangvételű volt, mint az előző követelés-, ill. visszautasítás-jellegű megnyilvánulások, és inkább a csendes visszavonulás irányába mutatott. Ezt erősítette az a május 14-én született bizottmányi értekezleti intézkedés is, amellyel a pesti országgyűlésre követek választását megtiltó császári leiratot „egyszerűen félre tétetni" határozták.

43 41 Végül eldöntötték, hogy a munka megváltását engedik, de a szolgabírák azonnal jelentsék „az ökrös és tenyeres napszámok összegét. Egy igavonó marha után 2 osztrák értékű forintot, egy tenyér napszámért 40 kr[ajcár]-t kötelesek évente fizetni." Az útkészítéseket pedig mindaddig felfüggesztették, amíg az útbiztos megvizsgálja a helyzetet. Ezután viszont azonnal kerüljön sor a folytatásra, hogy „a nép a szakmányos munka részének legalább két harmadát első kapállás idejéig elvégezhesse." 42 MOLF263. l.cs. 9/1861. 43 Udvarhely és Háromszék minden ellenkező — fentebb már említett — központi intézkedés dacára megválasztotta követeit a pesti országgyűlésre. Az udvari kancellária táviratilag értesítette Mikót, hogy min-