Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - D. Tóth Béla: Az októberi diploma és Kolozs megye újjászervezése 1861-ben / 73–99. o.

94 Ad honorem Johannis Varga Másnap, május 15-én megérkezett Udvarhely szék megyei bizottmányának átirata arról, hogy ők az 1848. évi törvények értelmében megválasztották követeiket a pesti országgyűlésbe, és hasonlóra kérték Kolozs megyét is. Kolozs megye bizottmánya — mintha a császári körlevél nem is létezne — indítványozta, hogy hozzanak intézkedést az 1848. évi 2. te. értelmében a választások előkészítésére, a választóképes lakosság összeírására. Béldi ezen a napon jelentette be, hogy a „Nemes megye jogosult közönségét" közgyűlésre kívánja összehívni, mert a császári közvetlen befolyás már megszűnt a községek felett. Javasolta, hogy miután a szolgabírák rövidesen végeznek az öszszeírásokkal, a megye közönségét az 1848. évi 16 és 17. te. értelmében mielőbb, de legkésőbb május 23-áig hívják össze. A bizottmányi gyűlés elfogadta a főispán bejelentését, majd tudomásul vette az iratátvevő bizottságok jelentését. E bizottságok a bánffyhunyadi kivételével mindenhol sikeresen befejezték a munkát. A bizottmány előtt felolvasták a megyék átés köriratait. A 21 darab iratismertetésből különösen Nógrád megyéé figyelemreméltó: határozatban rögzítették, hogy hazaárulónak tekintik azt, aki a Reichsratban megjelenik. Háromszék egyöntetűen csatlakozott ehhez a határozathoz, Kolozs megye azonban — a többi átirattal együtt •— csak lelkesen üdvözölte a határozatot. Ismét fellángolt az ellenállás szikrája akkor, amikor azt a királyi leiratot

44 ismertették, amelyben utasították a megyét, hogy a különböző kimutatásokat és a telekkönyveket a felsőbb hatóságnak küldjék meg. Kolozs megye úgy döntött, hogy — mint nem alkotmányos intézményt — nem ismeri el a hivatalt, és nem küldenek számára semmilyen adatot sem. 1861. május 23-án végre elérkezett a nagy nap: megalakult a végleges megyei bizottmány. A Farkas utcai református templomban Béldi főispán bejelentette, hogy az 1848. évi 16-17. te. értelmében a községi képviselőket összeírták, és a képviselőválasztást végrehajtották. Nincs tehát akadálya annak, hogy az ideiglenes képviselőbizottmány lemondjon és megalakuljon a végleges megyei közgyűlés. A képviselőjelöltek személye fölött Béldi egységes vitatkozást, véleménynyilvánítást javasolt, mondván, hogy három és félszáznál több személyről külön-külön vitatkozni értelmetlen dolog lenne. A vita előtt azonban szót kért Boheczel Sándor kolozsmonostori községi képviselő és sérelmezte, hogy a román egyház képviselői nem kerültek meghívásra, holott az 1744. évi 6. te. értelmében ők is a világi nemesekkel egyenjogúnak számítanak és az 1791. évi 12 te. kimondja, hogy a megyei közgyűdenáron akadályozza meg, hogy a követek Pestre menjenek, és gátolja meg azt is, hogy más törvényhatóságok hasonlóképpen járjanak el. „Kiszámíthatlan bonyodalmakat okozna megjelenésök mind Magyarhonban, mind az erdélyi részekben." Mikó az ez ügyben szétküldött körrendeletéhez (MOL F 263. 342/1861.) mellékelte a kancelláriai távirat szövegét és csak annyi megjegyzést fűzött a szöveghez: „Fölteszem [feltételezem] azért, hogy a nemes közönség a törvényesség szigorától el nem térve, s felfogva mind a körülményektől parancsolt higgadt eljárást, mind a veszélyes következmények tekintetéből ránehezülő súlyos felelősség terhét, ezen legfelsőbb rendelethez ragaszkodni fog." 44 Az 1176 sz. királyi leiratról van szó, amely az 560. sz. főkormányszéki leirat mellékleteként érkezett.