Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Szabad György: Kossuth a „honoratiorok” esélyeiről, 1833–1843 / 1–12. o.

8 Ad honorem Johannis Varga nánt" kibújva minden teher alól, „here mód" élnek. (Más alkalommal Somssich Pongrácz személy nők, az alsótábla elnöke pedig arra figyelmeztetett, hogy a honoráciorok közül „egyik diplomáján, másik tudományán, harmadik viselt tisztjén alapítja ezen nevezetét".) Kossuth az 1833. szeptember 2-án, az országos ülésben elhangzott kemény szavakat híven tolmácsolva szükségesnek tartotta megjegyezni, miszerint „a lakosok ezen osztályának" soraiban „egyébiránt sok tiszteletet érdemlő hasznos hazafiak foglaltatni elösmértettek".

4 1834 áprilisában a honoráciorok fogalmával kapcsolatos vita kiújult, annak immár konkrét tárgyalása kapcsán, vajon a városi bíróság elé tartozzanak-e, amit a városi követek elengedhetetlenként követeltek, vagy sem, amint azt a formálódó reformellenzék többsége kívánta, fŐérvként arra hivatkozva, hogy a honoraciorokat kizárták a városi bíróságok választásából. Az április 11-i országos ülésben kis többséggel ugyan, de elvetették a városoknak — a megyék közel fele által támogatott — követelését. Másnap azonban a városok ellentmondtak a végzésnek. A fejleményeket Kossuth — ritka eset — szinte követhetetlenként így jellemezte: „Ezen nap sokkal zavarosabb volt, mintsem, hogy annak, úgy amint történt, leírása vagy lehetséges, vagy érdemes lehetne."

5 A szavazással a vita valójában nem ért véget. Alig néhány nap múlva, április 18-án Vághy Ferenc Sopron város kitűnő kormányzati kapcsolatokkal rendelkező követe a határozatot, amely a honoraciorokat a városi bíróság joghatósága alól kivonta, jogfosztónak minősítette és érvényességének „ünnepélyesen ellentmondott". Tiltakozó fellépését azonban Somssich Pongrác személynök, az alsótábla elnöke — némi mentegetődzéssel ugyan, felemlítve miszerint „többnyire a sz.kir. városok kívánatit pártolni" szokta — „erőtlennek" nyilvánította.

6 Hamarosan azonban újabb fordulat következett. A főrendi tábla június 4-i ülésén — a kormányzati háttér zavarait is tükrözve — Pálffy Fidél gróf tárnokmester, amint azt Kossuth indoklásával együtt részletezően idézte, javasolta „a városi bíróság hatóságát az úgynevezett honoratiokra is kiterjeszteni". A tárnokmester fejtegetése szerint ugyanis „a népnek ezen osztálya törvényeink előtt ösméretlen, azonban a közigazgatásnál mindennap előfordul, s határozatlan helyzete a törvényhatóságok élénk összeütközéseit okozza". Majd a rendi alkotmányosság követelményeit sajátosan egyeztetve az abszolutista kormányzati politika igényeivel — Kossuth tolmácsolásában a lényegre szorítva — így indokolta meg a kívánatosnak ítélt döntést. „Magyar országban csak két néposztály lehet: kiváltságos és nem kiváltságos. Az első rendbe tartoznak a polgárok, s ha nékiek mint kiváltságosaknak 4 KLÖM 2. köt., i. m. 136-137. — Itt utalok arra, hogy Kossuth lapjának, a Pesti Hírlapnak a szerkesztőségében túlnyomórészt polgári értelmiségieket, tehát „honoraciorokat" foglalkoztatott. Vö. VARGA JÁNOS: Kereszttűzben a Pesti Hírlap. (Az ellenzéki és a középutas liberalizmus elválása 1841-42-ben.) Bp„ 1983. 16.; Hallgatásra kárhoztatva. GYURMÁN ADOLF kiadatlan röpirata. S. a. r.: és bev. VARGA JÁNOS. Bp., 1985. 49-50. 5 Vö. KLÖM 3. köt. S. a. r.: BARTA ISTVÁN. Bp., 1949. 53-58. — KLÖM. 3. köt., i. m. 58. 6 KLÖM 3. köt., i. m. 69-73.