Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - D. Tóth Béla: Az októberi diploma és Kolozs megye újjászervezése 1861-ben / 73–99. o.

82 Ad honorem Johannis Varga juthatnak a közigazgatásban is 1848 eszméihez és törvényeihez. Ezért a következetes álláspontjukért kaptak csak ideiglenes kinevezést a császártól, és egyre kevesebb támogatást — különösen Kemény — az erdélyi politikai élet hangadóitól. A magyarországi és erdélyi események ismeretében azt mondhatjuk, hogy 1860 őszén, 1861 tavaszán csak kevesen néztek szembe a valósággal: azzal, hogy az adott helyzetet elemezve, az októberi diploma kínálta lehetőségekre építve, a nemzetiségi követeléseket jobban figyelembe véve, hogyan lehetne a fokozatos társadalmi haladás útjára lépni? Kemény Ferenc és Mikó Imre azok közé tartozott, akik vállalták a valóságos helyzetnek megfelelő politizálást. Ebben a pattanásig feszült hangulatban alakult meg 1861 március végén az Erdélyi Királyi Főkormányszék. Kemény 1861. április 2-án levélben tudatta Mikóval, hogy Erdély alkotmányos működése előtt az út szabaddá vált és megszülettek azok az intézkedések, amelyek mind a közigazgatás, mind a törvényhozás intézményeinek a helyreállítását lehetővé tették.

17 A Főkormányszék újjászervezésével párhuzamosan kezdődött meg a megyék és a székely székek életre keltése is. Március 24-én Ferenc József aláírta a főispánok, főkapitányok és főkirálybírák kinevezéséről szóló okiratot.

18 Kolozs megye főispánja gróf Béldi Ferenc lett.

19 Március 26-án született meg az az udvari kancellária által kiadott ideiglenes utasítás,

20 amely meghatározta a magyar megyék főispánjai, a magyarvidéki főkapitányok és a székelyszéki főkirálybírák hatáskörét, teendőit, a választmányok létszámát, a megyei bizottmányok megszervezését. A forrongó közhangulat a megyei előkészítő, szervezőmunkára is nagy hatással volt. A megyei bizottmányok újjászervezését úgy írták elő, hogy az alakuló ülés előtt a főispán tanácskozzon a létszám kialakításáról „a megye minden osztály- s érdeket képviselő" tekintélyesebb képviselőivel, és a bizottmányok összeállításánál „vallás, osztály, és születésre nézve való tekintet nélkül a volt urbéresi osztályai edgyütt a birtok, az értelmiség s az ipar" vagyis az összlakosság „egyetemes és egyes érdekei"-t tartsa szem előtt. Előírás volt, hogy a főispán a megye különböző vallásfelekezeteinek képviselőiből is jelöljön a bizottsági tagságra. A legfelsőbb utasítás egyértelműen megfogalmazta, hogy a megalakult bizottmány válassza meg a megye tisztikarát: a főbírákat, alispánokat, jegyzőket, levéltárnokokat és szolgabírákat, hangsúlyozva, hogy „az 1848-iki év előtti [...] volt 17 MOLF263. 1. cs. 372/1861. 18 MOLF263. 1. cs. 6/1861. 19 Uzoni gróf Béldi Ferenc (1798-1880). Szabadelvű politikus, császári királyi kamarás, aki 1846-47-ben főkormányszéki titkár, 1848-ban előbb az erdélyi országgyűlés hivatalosa, majd Doboka vármegye főispánja, dobokai honvédtoborzási kormánybiztos, 1849-ben Kolozs vármegye kormánybiztosa volt. Ilyen előzmények után kapta meg 1861-ben ismét Kolozs megye főispáni kinevezését. 1865-1870 között Kisküküllő megye főispánja lett. 1865-ben az erdélyi országgyűlés tagjának is megválasztották, de 1868-ig engedéllyel távol volt az országgyűléstől. Élete utolsó tíz évében meghívott főrendi tag volt. 20 MOL F 266. Visszaállított Főkormányszék. Elnöki iratok. 1. cs. 7/1861. (886. sz. udvari utasítás).