Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Szabad György: Kossuth a „honoratiorok” esélyeiről, 1833–1843 / 1–12. o.

SZABAD GYÖRGY KOSSUTH A „HONORATIOROK" ESÉLYEIRŐL (1833-1843) KOSSUTH ON THE CHANCES OF „HONORATIORS" (1833-1843). The situation of a particular social formation called ,,honoratiors" generated fierce debates at the Diets of the 1830s and 1840s. The Diet of 1835 considered it desirable to replace the concept formerly referring to certain qualifications and occupations by the meaning of „civil intellectuals" concretely specifying physicians, surgeons, chemists, lawyers, land-surveyors, the clergymen of recognised churches, teachers and college students, public officials, clerks and pensioners as the members of a just emerging social class. At the same time there were concepts according which the „honoratiors" should have automatically become members of the county councils as the representatives of a „Fifth Estate". Kossuth, however, had a completely different concept about the reform of the county system in the middle of the forties. According to his view every settlement should have been represented in the county council in proportion to their population where the „honoratiors", incorporating pople's interests with education and science, could have represented the people instead of themselves. Kossuth Lajos, aki az 1840-es évek derekára eljutott annak megítéléséhez, miért érdeke a különböző társadalmi tényezőknek „a nemzeti újjászületés", azaz a polgári nemzetté válás, és mennyiben lehet számítani rájuk a kiváltságrendszert felszámoló érdekegyesítésben,

1 nem tévesztette szem elől a „honoratiorok" sajátos helyzetű rétegét

2 sem a hazai rendi szerkezetű társadalomban. Az 1828. évi országos összeírás nádori felülvizsgálatának zempléni munkálatai során Kossuth találkozott ugyan a honoráciorok számbavételének feladatával is természetesen, de nem ismerjük nyomát annak, hogy fennakadt volna a „honoratior" fogalom használatán, noha az, Palóczy László országgyűlési követ 1833-ban tett utalása szerint, számos törvényhatóság részéről értetlenkedésre vezetett.

3 Bezzeg az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként hamarosan se vége, se hossza nem volt a jegyezni valónak e tárgykörben. Hiszen a honoráciorok robotváltsága, még inkább az a kérdés, vajon a városi bíróságok joghatósága alá tartoznak-e, továbbá annak eldöntése legyenek-e, maradjanak-e mentesek a közadótól, illetve a testi büntetéstől, vagy sem, hosszantartó és ismétlődő viták forrása lett. Mindez együttjárt a fogalomhasználat megkérdőjelezésével; milyen körre vonatkoztatható s hogyan pótolható. 1833 kora őszén maga Felsőbüki Nagy Pál nemcsak azt hangoztatta, miszerint „ezen szónak értelme, úgy a vele járó kötelességek és kiváltságok törvény által meghatározatlanok", hanem türelmetlenségre valló általánosítással azt hangoztatta, hogy „a honoratiorok köpönyegével takaródzó emberek [...] úgy az adózó népnek, mint az egész statusnak nagy kárával" kétéltűként, valóságos „amphibiumok gya1 Vö. Kossuth Lajos 1844. aug. 27-i Pest megyei közgyűlési beszédének kéziratával. Magyar Országos Levéltár (= MOL) R 109 II. P 23 2 A legfontosabb társadalomtörténeti megközelítések: HECKENAST, GUSTAV.; Les roturiers intellectuels en Hongrie 1790-1848. Revue d'Histoire Comparée, 1948. 1. sz.; VÖRÖS KÁROLY: A modern értelmiségkezdetei Magyarországon. Valósa}', 1975. 10. sz.; VÖRÖS KÁROLY: Az értelmiség. Magyarország története 1790-1848. Főszerk.: MÉREI GYULA. Bp., 1980. 3 Vö. Kossuth Lajos Összes Művei. (= KLÖM) 6. köt. S. a. r.: BARTA ISTVÁN. Bp., 1966. 284.; KLÖM 2. köt. S. a. r.: BARTA ISTVÁN. Bp., 1949. 137.