Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - D. Tóth Béla: Az októberi diploma és Kolozs megye újjászervezése 1861-ben / 73–99. o.

76 Ad honorem Johannis Varga Közben — látva és tapasztalva a Birodalom megroppanását — a magyar ellenállási mozgalom is fellendült. 1859-ben a Kazinczy évforduló, 1860-ban az 1848. évi márciusi eseményekre való emlékezés, Széchenyi István halála, a Kisfaludy-, Berzsenyi-szobrok felállítása, majd júliusban Garibaldi olaszországi győzelmei, a sárospataki főiskola fennállásának 300. évfordulóján rendezett ünnepség ezreket vittek az utcára. Egyre erősödött a forradalmi hangulat, várták Kossuth hazatérését a Garibaldi által vezetett olasz csapatok segítségével. Némi túlzással állítható, hogy folyamatos, de egymással kapcsolatot nem kereső, tehát elszigetelt (és a hatalom által elszigetelhető) nemzeti tüntetések színhelyévé változott az ország.

4 Mindezek a jelentős tömegeket megmozgató események arra késztették az uralkodót, hogy folyamatosan foglalkozzon a magyarországi helyzettel. Tanácskozás követett tanácskozást. Az elkerülhetetlen változtatás formájára, tartalmára és az alkalmazás időpontjára vonatkozóan több hónapon át tartó megbeszélések folytak a bécsi udvarban. A megbeszéléseken a legkeményebb nézeteket megfogalmazó Albrecht főherceg, Magyarország főkormányzója véleménye — a forradalom újbóli kitörésének rémképét festette le az uralkodónak beszámolóiban — ütközött a legkülönfélébb megoldást segítő elképzelésekkel. Az 1859. június 24-e, a solferinoi vereség után kialakult helyzetben a Bécsben gyakran jelen lévő főurak — báró Jósika Samu, gróf Dessewffy Emil, báró Sennyey Pál, gróf Szécsen Antal, Ürményi József stb. — egymás között többször is tanácskoztak, és különböző terveket készítettek a birodalom vezetői számára a helyzet megoldásáról. Dessewffy Emil pl., aki 1859 nyarától különösen erőteljesen foglalkozott politikával, több tanulmányában, levelében bizonyította az ausztriai politika súlyos tévedéseit és a kivezető útra is számos javaslatot tett.

5 Mint fentebb már jeleztük: számukra a fő kérdés az volt, hogy olyan megoldást fogadtassanak el az uralkodóházzal, amellyel az abszolutisztikus uralkodási forma megszüntethető, visszaállítható Ausztria és Magyarország között a jogfolytonosság és megőrizhető a Birodalom egysége. Azt is felajánlották, hogy mindezek megvalósítása érdekében személyesen is részt vesznek a kormányzati munkában. Meggyőződéssel hitték, hogy az általuk javasolt intézkedések segítségével visszavezethetik Magyarországot a szabadságharc előtti törvényes keretek közé, a Monarchia feltétlen híveinek a táborába. Dessewffy Emil egy Rechberg grófhoz intézett levelében úgy fogalmazott, hogy Ausztria 1850 utáni vezetőinek politikája eredményezte azt, hogy 1 200 milliós új államadósság, Lombardia materiális és Magyarország morális elvesztése az 1850-es évek végére bekövetkezhetett.

6 Kendőzetlenül fogalmazta meg, hogy a teljes oszt4 Ennek oka lehetett az is, hogy Kossuth felhívó szavára vártak és kerültek minden olyan lehetőséget, amely túlnőhetett volna a helyi kereteken, ezzel esetleg veszélybe sodorva a Kossuth vezette és Garibaldi által támogatott, hőn óhajtott forradalom sikerét. 5 KÓNYI M.: i. m. 414-491. 6 A levelet teljes terjedelmében közli KÓNYI M: i. m. 416-426.