Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - D. Tóth Béla: Az októberi diploma és Kolozs megye újjászervezése 1861-ben / 73–99. o.

74 Ad honorem Johannis Varga előírta, hogy az újjászervezés munkálatait április 15-éig fejezzék be. Az így rendelkezésre álló idő azonban semmiképpen sem volt elegendő az erdélyi közigazgatás újraindításához. A megyék irányításáért felelős vezetők, főispánok kinevezésére is csak március 24-én került sor. Nyilvánvaló, hogy csak ezután kezdődhetett meg a megyei közgyűlések, az ún. bizottmányok újjászervezése. Mindez hogyan történt Kolozs megyében? Az októberi diploma előírásait, elvárásait figyelembe véve, vagy azt megkerülve? Ebben az írásban ennek bemutatására vállalkozunk. Az már 1859 nyarán jól érzékelhető volt, hogy Ausztria katasztrofális gazdasági helyzetbe került. Az olasz-francia-osztrák háborúban elszenvedett kudarc csak betetőzése volt a nyolc-tíz éve zajló és egyre erőteljesebben felszínre törő problémaés csődhalmaznak. De a csatatereken elszenvedett vereség, illetve Lombardia tényleges elvesztése kellett ahhoz, hogy a Birodalom vezetői is belássák: változtatni kell korábbi politikájukon az összeomlás elkerülése érdekében. Az a Rechberg, aki 1859 nyarán még külügyminisztere volt Ausztriának, úgy ítélte meg a helyzetet, hogy az abszolutizmussal végképp fel kell hagyni, és a monarchia további létezésének a garanciája egyedül a Birodalmat alkotó országok politikai egységén múlik.

3 Ez a — ma már világosan látjuk — téves helyzetértékelés a korábban még elfogadott, de ekkorra már konzervatívvá vált meggyőződésre és a félelemre alapozódott. Féltek az 1848. évi forradalmi hullám ismétlődésétől, az európai liberális gondolatoktól, III. Napóleon törekvéseitől, a kapitalizálódó Európától való végzetes lemaradástól. Az egyes hivatalnokok pedig attól is féltek — bármilyen pozíciót töltöttek is be —, hogy biztos bukásukat eredményezheti, — ha napvilágra kerül — mindaz, amit Magyarországon és Erdélyben saját hasznukra tettek. A hivatalnoki (és elnyomói) felsőbbrendűség érzékeltetése, a rendeletek saját szájuk íze szerinti értelmezése, a törvénytelenségek sorozata, a korrupció és a felsőbb színtű ellenőrzések csaknem teljes hiánya tették lehetővé azt, hogy Ferenc József császárt hosszú éveken félrevezessék. A Birodalom gazdasági állapotáról, a magyarországi, erdélyi politikai és igazgatási közállapotokról, a közhangulatról messze nem a valóságnak megfelelő jelentések születtek. Ebben a légkörben fordulhatott csak elő, hogy alig törődve a valós helyzettel, fennen hirdethették 1859-ben is — mint egyetlen kivezető utat — a Birodalom egységének mint egy összetartozó családnak a megteremtését. Ezt az egységet úgy képzelték el, hogy minden osztrák tartomány, valamint Magyarország és Erdély is a Birodalom vezetői által elképzelt és kidolgozott rendszerhez igazodjon. Az 1859-ben még fel sem merült, hogy az egység úgy is megEzzel egyidejűleg az erdélyi helytartóság megszünteti működését. A kerületi és járási hivatalok működése pedig — e körözvény szerint — csak akkor indul meg, amikor a megye, szék vagy vidék megszervezése hivatalosan befejeződik. Kolozs megye esetében tehát csak a választott megyei bizottmány és tisztikar hivatalba lépése után, május közepétől beszélhetünk a közigazgatási hatóságok hivatalos működésének megkezdéséről. 3 KÓNYI M.: i. m. 414-415.