Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos bizonyosságai és kétségei a népek tavaszán / 49–71. o.

70 Ad honorem Johannis Varga csolódást kínált, de a forradalom élményét is nyújtotta. El lehetett tűnődni a nagy esemény értelmén: Hogy miként is emel ki a forradalom a hétköznapok sorából? Milyen fordulatot hozhat az ember sorsának alakulásában? Mi is az a közvetlen demokrácia? És közben lehetett nevetni. Aligha véletlen, hogy Gyulay Szigeti József Egy táblabíró a márciusi napokban című — október 14-én műsorra tűzött — vígjátékát többször is megnézte. Tetszettek neki a színészek és a közönség is, ül. a hölgyek. És alighanem tetszett neki az, ahogy a rangkórság nevetségessé vált, miközben az általa igenelt nemzet születésében gyönyörködhetett. Ezen darab írója „értelmezni igyekezett az egész történelmi folyamat lényegét".

32 A kor közhelyeinek és szólamainak felsorakoztatásával érzékelteti, hogy a forradalom kezdet és vég, vele új világ kezdődik, miközben a régi maradványai még itt vannak és kísértenek. Mindenki egy-egy típust testesít meg, egy-egy jellegzetes magatartásforma hordozója. Nyakasy a rangkórságban szenvedő táblabíró. Szivesi az új idők szavát értő és halló református lelkész, „az igazság s az emberiség" elkötelezett híve, ki mindezért képes akár életét adni. Húga, özvegy Patainé, aki annak ellenére, hogy apjuk gombkötő volt, és férje is csak egyszerű ügyvédből küzdötte fel magát a tanácsosságig, a nagyságosok világában érzi jól magát. Nem lelkesedik fia Ákos és Rózsa házasságáért, mert ez egyszerű aranyműves— ám sok német polgártársától eltérően lelkes és szorgalmas hazafi — leánya. Egyébként jellemző a kor érdekegyesítő hangulatára, az aranyműves papa -— Szivesi adta — jellemzését a kéziratban módosították, azt meghagyták „megesküdnék az ember, hogy ősei Árpád apánkkal jöttek e hazába, s mi legfőbb: ő nem osztozik öbbi [ceruzával húzta ki valaki és fölé írta „némely"; egyébként kihúzta a „hazába" után következő részt: ] német polgártársainak bal vélemény ében, kik azt hiszik, hogy e szép magyar ország nem egyéb, mintegy nagy méhkas; mely csupán azért teremtetett, hogy lakosit a német sógorok megöljék s aztán a bentlevő mézet zsákra rakják. O háládatosan szereti azon hazát, melynek jólétét köszönheti."

33 Ez a vígjáték a formálódó „középosztály" világát mutatja be, amelyet egy Nyakasy arisztokráciának tart, és a maga osztályrasszista módján így látja Ákos és Rózsa házasságát: „Mindegy! végre is ő nemes vér, míg a nő csak polgári faj." Szivesi másként gondolkodik: „Nemes faj — polgári faj! Talán bizony azt hiszi ön, az ember is olyan mint a görög dinnye." Mire Ákos csak így fakadhat ki: „Óh, szabadság és egyenlőség istene! Hozd le már valahára az időt, melyben a kigúnyolt emberiség számot kérjen letiport jogaiért."

34 Ezek után „kinn növekvő zaj", és megtudjuk, hogy „»Szabad32 KERÉNYI FERENC: Színjátékhagyomány 1848-49-ben. Történelem és emlékezet. Szerk.: KRIZA ILDIKÓ. Bp., 1998. 193. 33 SZIGETHY JÓZSEF: Egy Táblabíró és a Marcziusi események napokban. Országos Széchényi Könyvtár. Színházi Tár. N. Sz. E. 80. 3. 34 SZIGETHY JÓZSEF: Egy táblabíró a márciusi napokban. Színművek 1848-1849-ből. Szerk.: KERÉNYI FERENC. Bp., 1998. 40-41.