Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos bizonyosságai és kétségei a népek tavaszán / 49–71. o.

Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos bizonyosságai... 71 ság!«, »Fegyvérre!«, »Forradalom!«, — hangzik miden felől." És miután a szobaleány azt tudatja, hogy „mind nagyságos asszonyok leszünk", felhangzik a Nemzeti Dal, majd Szivesi — a megriadt Nyakasynak — felfejti az események értelmét: „Hallja, uram, a nép, mely századok óta kínos szolgaságban sanyargott, szétzúzta békóit, szabadságát első percben kész zsarnokával megosztani. E szó a nép szava — e szó az Isten szava." Diadalmaskodik a „természet törvénye", a „nemzet lelke pedig a nép szelleme", „boldog lesz az emberiség". Ákos és Rózsa egybekelhetnek. Nyakasy átkozza is március 15-ét, mit Szivesi csak áldhat: „Áldás dicsőség a nagy napra, mely millió ártatlanok könnyét letörölte és az önkény szarvait letörte." Ezek után Nyakasy félredobja a kokárdát, és kijelenti: „Reakcionárius leszek."

35 Ezzel a komikus, ám tragédia lehetőségére intő tőmondattal vége a bohózatnak. Ártatlan kis történet zajlik a szemünk előtt, de a kor nagy eszméi vonulnak fel, hogy a vígjáték a drámai helyzetben még jobban érzékeltesse, mit nyert az ország a forradalommal, és mit veszthet vereségével. Nem véletlen, hogy időközben Gyulay maga is fegyvert fogott, akkor amikor Jellacsics hadai az ország fővárosa felé közeledtek, sőt még Parendorfig is eljutott, hogy aztán miután haza rendelték folytassa képviselői munkáját. Ez elsősorban szemlélődésben merült ki, de jelenléte erkölcsi támasz volt a nemzet nagy szabadságküzdelmében. Gyulay Lajos saját szabadságát is védte, jogát a kétségekhez és bizonyosságokhoz, a szabad gondolkodáshoz és merengéshez való alapvető emberi jogot, amikor népe és az emberiség békésebb jövőjén merengett. 35 SZIGETHY JÓZSEF: Egy táblabíró a márciusi, i. m. 44., 54.