Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos bizonyosságai és kétségei a népek tavaszán / 49–71. o.

64 Ad honorem Johannis Varga azonosulni a magyar nemzeti mozgalommal. Ugyanakkor ez a diéta más volt, mint a többi. Néhány román követet is választottak, akik a kompromisszum lehetőségét keresték, akár a balázsfalvi követeléseket átadó küldöttség több tagja. Május 29-én nyílt meg a diéta, és rögtön a napirendet megállító királyi javaslatokat módosította. Ezek ugyanis első helyen a kancellár megválasztását írták elő, másodszor a királyi tábla elnökének megválasztását, és csak harmadik helyen állt az unió kérdéséről való tárgyalás lehetősége. Ez sokban ellentmondott a pozsonyi törvénynek. Ha ehhez a napirendhez tartja magát a diéta, akkor az unió egyszerűen elmarad. A királyi javaslatokat az unió elhárításának szándékával adták ki. Csakhogy a magyar kormány időközben megszilárdította helyzetét, a király az erdélyi katonai főhadiparancsnokot, Anton Puchnert a maga magyarországi helyettesének, István nádornak rendelte alá. A diétát megnyitó királyi biztos nem is állt ellen a diéta nyomásának. Elfogadta, hogy május 30-án mindhárom királyi javaslatot „egyszerre" tárgyalják, ami azt jelentette, hogy kimondhatják az uniót, és ezzel az első két pont önmagától elesik. Ez így is történt. Az unió össznemzeti ünnep lett. A szászok hosszas vita után, feltételeiket jelezve, elfogadták, és Lemeni püspök is üdvözölte a román nemzet nevében, bár a román nemzeti mozgalom zöme nem fogadhatta el a kolozsvári fejleményeket, legfeljebb egy része beletörődött — mint később kiderült, csak átmenetileg törődött bele. Most azonban úgy látszott, hogy a románok azonosulnak a magyar szabadságtörekvésekkel, hiszen a nagy átalakulás mindenki javát szolgálta, különösen Magyarországon, ahol a délvidéki ortodox románság számára a szerb egyházi hierarchiából való kibontakozás lehetőségét is ígérte. A magyarországi ortodoxia ugyanis egészében a karlócai érsek alá tartozott, aki most pátriárkának nyilvánította magát és a szerb nemzeti törekvések élére állt, hogy — nemzeti függetlenségüket meghirdetve — Temesvár központtal valamiféle önálló tartományi önállóság kialakítására törekedjenek. A máramarosi románság nemességbe integrálódott rétege eleve osztozott a magyar állampatriotizmusban, magát a magyar sajtóban közzé tett nyilatkozataiban „oláh ajkú magyarnak" vallva.

18 Érdemes némi kitérő árán jellemezni a magyar-román együttélésének ezt a máramarosi mozzanatát, mert ha ma különösnek tetszik, akkor a magyar kortársak ezt tartották annak a román magatartásnak, amelynek az általános érvényesülését remélték. Gyulay Lajos egykori nevelője, Döbrentei Gábor ezt a hangulatot ragadta meg 1847-i Huszárdalok című kötetének 1848-as bővített változatában: Becsületes magyaroláh dala Budán, Június 5d 1848 Magyar jött hős Ásiából, Származtam én nagy Rómából, Mindenikünk hajdanára Dicső hírnek süt sugara 18 BOGDAN-DUICÁ, G.: Eftimie Murgu. Bucure§ti, 1937. 138.