Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos bizonyosságai és kétségei a népek tavaszán / 49–71. o.

Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos bizonyosságai... 65 Már rég együtt élünk halunk Törvényünk egy és királyunk; Jogom új most, ahogy tartom, A köz Istent úgy imádom.

19 Érdekes, Gyulay Lajos, aki ezt a kötetet forgatta, maga sem tűnődött el azon, hogy a magyar-román viszonynak milyen táji és társadalmi feltételei érvényesülnek, akkor sem, amikor már a konfliktusok valósága árnyékolt be mindent. Gyulay november 14-én, amikor Kölcsey Ferenc országgyűlési naplóját olvasta, a következőket jegyezte fel: „A borsai oláhok, híres emberek lehetnek (Mármarosban) mert Kölcsey is beszél azok csatájáról. Most, a legközelebbi időkben, újból híressé váltak ezen borsaiak." Éspedig azért, mert miután a magyar kormány által elrendelt űjoncozásnak szembe szegültek, a honvédő népfelkelésnek is ellenálltak, mire a román Gábriel Mihali (Mihályi Gábor) országgyűlési képviselő és kormánybiztos kemény kézzel rendet teremtett, a hangadókat egyszerűen kivégeztette. Hatékonyságának elismeréseként a románokat fellázító naszódi ezredparancsnok, Carl Úrban — állítólag — szép kis vérdíjat helyezett kilátásba: „Ha ezt az átkozott oláht elfogjátok, annyi aranyat adok, amennyi a bőrébe fér."

20 De ennél is érdekesebb az emlékezet játéka, amely maga alá temette a hajdani közös harcok emlékét, és nem is egyik napról a másikra. Erre példa az is, hogy Gyulaynak nem sok fogalma lehetett a borsai csatáról — Kölcseynek is köszönhetően. Kölcsey Ferenc naplójában ugyanis azon tűnődött el, hogy a maradiak ápolják a borsai csata emlékét: „Jutott eszembe: — írta Kölcsey 1832-ben — az országba valaha az újítás miatt nagy pör folyt, de mióta mind a két fél hősei az atyákhoz költözének; mióta a háború kezdetetői már harmadik generáció lépett fel: megvallom azóta többnyire minden új szó voltát elfeledtem; legalább azokét, amik 1790dik évtől fogva 1810-ig termettének. Ezeket az új szó gyűlölőit oly formán képzeltem, mint azt, kinek históriai tudománya a tatárfutásig hat; s míg a hírlapok a reformról kürtölgetnek, ő a borsai oláhok csatájáról regél."

21 A borsai csatára 1717 szeptemberében került sor. Ezen esztendő nyarán ugyanis Moldvából Mihail Racovi^a, moldvai fejedelem, Adzsamet Gerei, tatár kán, a muszlimra áttért magyar Kolcsag aga, Esterházy Antal, kuruc generális vezetésével mintegy húszezres sereg támadt Magyarországra és Erdélybe, Szatmárig és Székig pusztítva. A moldvai fejedelem azt is meg akarta torolni, hogy még 1717 februárjában Erdélyből egy rác szabadcsapat tört be Moldvába, feldúlták Jászvásárt, a fejedelem húgát elrabolták, megbecstelenítették, mielőtt haza küldték volna. Deák Ferenc, Bagossy László szatmári alispán, Sztojka Ferenc máramarosi alispán azonban a magyar és román falvak népéből elég sereget gyűjtött, hogy megfutamítsa őket (és ennek nyomán báróvá 19 DÖBRENTEI GÁBOR: Huszárdalok. Buda, 1848. 148. 20 VÁRADY GÁBOR: Hulló levelek. I. köt. M[áramaros]-Sziget, 1892. 110. 21 KÖLCSEY FERENC: Országgyűlési napló. Szerk.: VÖLGYESI ORSOLYA. Bp„ 2000. 33.