Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos bizonyosságai és kétségei a népek tavaszán / 49–71. o.
50 Ad honorem Johannis Varga tői, mint Magyarország. Az átmeneti idők természetéből következett, hogy idealizmus és kisszerűség, áldozatvállalás és önzés, nagylelkűség és számítás — ezen örök emberi jellemvonások — még markánsabban érvényesültek mint máskor. Ilyenkor mintha a történelem egyszerre írná a maga emelkedett eposzát és gyilkos szatíráját, felemelő tragédiáját és csüggesztő — olykor véres és mélyen vigasztalan — komédiáját. A maga módján mindenki érezte, hogy történelmet csinál, ugyanakkor ki is van szolgáltatva annak. Gyulay Lajos naplója erről is tanúskodik. Ez a napló a magyar szabadelvűségre jellemző bizonyosságok és kétségek tükre. Magyarosítás és magyarosodás Az 1830-as években a magyarosítás még egyszerű műveletnek tűnt. Volt aki kényszerítő szabályokon törte a fejét. Volt aki a jobbágyrendszer lazítását és felszámolását célzó politikát kapcsolta össze annak igényével, azon morfondírozva, hogy csak az élvezhesse az előnyöket és vívmányokat, aki tud vagy megtanul magyarul. A magyarrá változtatás varázspálcája a tanító bácsi nádpálcája lett, mellyel azonban inkább a táblán mutogat, mint a gyerekeket fenyegeti, hiszen a magyarosítok alapvetően szabadelvűek voltak. Gyulay is, aki az 1830-as évek derekán így foglalta össze idevágó elmélkedései eredményét: „A magyarosítható és magyarosítni kellető más nemzeteknek elébb, mint azok magokat emancipálnák oskolák! oskolák! még pedig falusi oskolák, azokra van szükség, és nem lehet elégszer ezt említeni. Sokszor gondolkoztam, ha egy falut építhetnék, miként vihetném végbe a különböző nemzetek megmagyarosítását, és így építeném ki vagyis inkább telepíteném: lső ház magyar, 2dik szász, 3dik magyar, 4dik örmény, 5dik magyar, 6dik oláh, 7dik cigány, 8dik szász, 9dik magyar, lOdik görög, Ildik magyar, 12dik zsidó, 13dik magyar, 14dik rác, 15dik magyar, 16dik tót, 17dik magyar, 18dik horvát, 19dik magyar, 20dik sváb, 21dik magyar és így tovább a szerencsétlenül hazánkban eláradt sok különböző nemzetűeket mindenütt két magyar ház közé tenném, s mikor kifogynék belőlek, megint ily sorral elkezdeném a telepítést, míg falum készen lenne, és nem vetnék két lOdet [mármint két évtizedet] az egész falu magyar lenne, talán jobb magyar, mint akármely más; a vér helyes egybeelegyedése által semmit se vesztene a magyar, a szász circumspectusságával, a sváb szorgalmával, tót tisztaságával, örmény és sidó kereskedési arra születettségivei, cigány feltaláló lelkével, etc. etc". (17. k. 48^9.) Van abban valami mulatságos és groteszk, ahogy Gyulay — még 1848-ban is — el-elmerengett, miként lehetne a különböző etnikumú egyéneket összeházasítva megteremteni az új magyar nemzetet. Ugyanakkor van valami felemelő ebben, mert mentes attól a protorasszizmustól, amely akkor jelentkezett, amikor akadt, akit az aggasztott, hogy az asszimilációval felhígul a magyar jelleg, 2 de ez a protorasszista jelenség 2 VARGA JÁNOS: Helyét kereső Magyarország. Bp., 1982. 66.
