Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos bizonyosságai és kétségei a népek tavaszán / 49–71. o.

MISKOLCZY AMBRUS GYULAY LAJOS BIZONYOSSÁGAI ÉS KÉTSÉGEI A NÉPEK TAVASZÁN

1 The certainties and doubts of Lajos Gyulay in the „Springtime of Nations". For Lajos Gyulay the year 1848 had brought along the national idea being realised: the unión of Transylvania and Hungary and the start of his personal political carrier at the national lcvel. He had left Transylvania's political life for Hungary's. But what was this political world liké? What does his diary teli about it? The Transylvanian Hungárián liberal reformist movement aimed at the reunification of Transylvania and Hungary right from the beginning. The unión had been identified with the question of national survival. The ecstasy of national grandeur and the fear of the nation's extinction were equally strong. The pattern to be followed was the French national state: turning every single inhabitant intő a Hungárián citizen, ensuring, at the same time, all individual rights. Transylvania, with its ethnic colourfulness, was evén farther from this idea] than Hungary. As a characteristic of transition periods ideaiism and small-time thinking, self-sacrifice and egoism, generosity and small-mindedness gained greater significance than usually. In his own way everybody felt the historical importance of his acts and being, at the same time, at history's mercy. The diary of Lajos Gyulay gives evidence of all this. It is a mirror of certainties and doubts so typical of Hungárián liberalism. „A mostani generációra úgy is még csak fű fog nőni, ez nem fog semmit kivívni csak alapozaton dolgozik. Rendszerint a századok végei és elei hoznak rendkívüli történeteket elé, ez már megtette magáét. A magyarok százada még hátra van" — jegyezte meg Gyulay Lajos Döbrentei Gábor egykori tanítványa. Wesselényi Miklós, Bölöni Farkas Sándor barátja — 1838. december 11-én, (23. k. 25.) miután az 1837-38-i nagyszebeni diétán az udvar némi engedményeket tett az erdélyi ellenzéknek, és úgy látszott a lassú reformmunka is megindulhat, amely aztán néhány év múlva — ígéretes kezdetek után — megtört. A Népek Tavasza Erdélyben még nagyobb meglepetés lehetett, mint máshol, bár itt is, mint egész Európában voltak, akik számítottak valamiféle hatalmas megrázkódtatásra. Az 1848-as nagy esztendő Gyulay Lajos számára meghozta a nemzeti eszmény valóra válását; Erdély egyesült Magyarországgal, ő pedig bekerült az országos politikai életbe. Az erdélyi világból átlépett a magyar politikai világba. De milyen is volt ez a világ? Milyen politikai játszmák bontakoztak ki a kulisszák előtt és mögött? Mit mesél ezekről a naplóíró? De lássuk először a nagy politikai célkitűzéseket és magát a politikai játékteret, ahol Gyulay Lajos a maga tapasztalataira szert tett. Az erdélyi magyar liberális reformmozgalom már zászlóbontásától kezdve Erdély és Magyarország újraegyesítésére törekedett. Az unió a nemzeti megmaradás kérdése lett a „két testvérhaza" magyar reformerei számára — hogy egykorú fordulattal éljünk. A nemzeti nagyság mámora és a nemzethaláltól való szorongás egyszerre hatott. Az eszmény a francia típusú nemzetállam. Magyar állampolgárrá akartak változtatni minden egyes lakost, ugyanakkor az egyéni szabadságot biztosítani. Erdély a maga nemzeti sokszínűségével még messzebb állt ettől az eszmény1 A jelen dolgozat egyik előtanulmánya Gyulay Lajos és világa c, Csetri Elekkel közösen készülő munkánknak, amely Gyulay 1848^9. évi naplóinak forráskiadását vezeti be. A szöveget V. András Jánossal gondoztuk. A naplókat a kolozsvári Egyetemi Könyvtár és az Állami Levéltár őrzi. A dolgozatban az 1848 előtti naplók kötetszámára hivatkoztunk. Az idézetekben a naplóíró által kihúzott részeket ékes zárójelbe tettük. Az idézetek helyesírását a bevett szokásnak megfelelően modernizáltuk.