Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Erdmann Gyula: A Ráday-ügy, 1839 / 33–48. o.

48 Ad honorem Johannis Varga dalmát, és remélte, hogy háttérben folyó tevékenysége eredményt hoz, és méltányosságra bírja a kormányzatot. Egyértelmű, hogy Deákra célzott.

61 Deák valóban kiharcolt egy újabb leiratot, amely azonban szintén nem hozta meg a kívánt engedményt a kormányzat részéről, így a nádor — Deák kérésére — csak felolvastatta. A szóbeli interpretáció szerint az uralkodó megszüntette a politikai pereket. Jogorvoslatot nem adott, de az ellenzék sem kényszerült megalázóan amnesztiát kérni, sőt, fenntartotta elveit, az orvosolatlan sérelmek ügyének tárgyalását pedig későbbre halasztotta. A békekötés után az országgyűlés számos jó törvényt alkotott, s remény volt arra, hogy a következő országgyűlés valóban korszakos reformországgyűlés lesz. (Nem így történt.) A Ráday-ügyben Deák valódi politikai bravúrt hajtott végre. Az országgyűlés kezdetén az utasítások szerint vert helyzetben lévő, a jogfeladás és behódolás szélén álló alsótáblát közel négy hónapra sérelmi-jogvédő fórummá alakította, állandóan napirenden tartva a jogorvoslatot, megalázta a főrendeket, hiszen azokat jogilag a nemzeti érdek szempontját képviselő felirataik visszavetésére kényszerítette, ezzel országszerte népszerűtlenné téve őket. Közben időt nyert a Ráday ügyét támogató követutasítások készítésére a megyékben, felerősítendő az alkotmányosság hatékonyabb védelmét. Nem Deákon múlt, hogy nem így történt. A királyi leiratnak a szóbeli felolvasás által a vereséget ügyesen leplező és megszépítő interpretálása, a jogok elvi alapon álló védelmének fenntartása, és így közvetve az is, hogy Bécs 1848-ig már nem nyúlt a politikai perek eszközéhez, egyértelműen Deák kitartó munkájának az eredménye volt. Amit elért, azt szinte egyedül érte. Nem kétséges, hogy nélküle már 1839 nyarán nagy vereséget szenvedett volna az ellenzék. Deák a magyar történelem alighanem első obstrukcióját vezényelte 1839 június eleje és szeptember közepe között, majd gyengülő hatásfokkal bár, de folytatta egészen 1840 májusáig. 61 STULLER R: i. m. 849-890.