Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Erdmann Gyula: A Ráday-ügy, 1839 / 33–48. o.

Erdmann Gyula: A Ráday-ügy, 1839 47 félretenni, egyben pedig kérték, hogy szólítsák fel a főtáblát: tárgyalják végre a szólásszabadsági sérelmet. A szavazás eredménye viszont 26:24 arányban az lett, hogy az alsótábla a szólásszabadságot sem kapcsolja már előleges sérelemként a felirathoz.

55 Deák és Klauzál hiába bátorította a követeket, hogy akár utasításuk ellenére is szavazzanak a szólásszabadság ügyének együttes felterjesztése mellett, a többség már „békét" akart.

56 Deák elkeseredett volt, már-már az alkotmány bukásától tartott. Tartott tőle, hogy megismétlődik az, ami 1836-ban történt: a kormány hagyta törvényerőre emelkedni azt, ami érdekében állt, de elutasított minden alkotmányos sérelmet.

57 A főrendek szeptember 23-án mégis tárgyalni kezdték — közel négyhónapos huzavona után — a szólásszabadság sérelmet. Természetesen — bár voltak viták —nem ismerték el a kormányzat jogsértését, és a feliratot nem engedték Bécsbe.

58 Deák nem olyan ember volt, aki könnyen adta fel a harcot. Klauzál aktív támogatásával új és új javaslatokkal állt elő, megzavarva kevésbé képzett és jártas kormánypárti követtársait. így pl. még 1840 február elején is (!) sikerült elérniük, hogy a rendek ne küldjék át az újoncozással kapcsolatos feliratot a főtáblára, mivel azok még ekkor sem engedték tovább Bécsbe a szólásszabadság sérelme ügyében a feliratot (vagyis meggátolták, hogy az uralkodó kényszerüljön kiállni a törvénysértések védelmében). Deák javasolta, hogy az országgyűlés egy katonát se adjon, amíg jogorvoslat nincs. Leszavazták, amire egyebek mellett ezt vetette oda követtársainak: „amely nemzet maga magát elhagyta, sorsát megérdemlette."

59 Az elmérgesedő légkörben időnként már botrányos jelenetek is követték egymást, az 1840. február 4-i kerületi ülésen hat megye követei pl. nem is szavaztak. Deák belátta, hogy a kemény jogvédelem szorításából kimenekült kormányzat — és a főrendi tábla — nem fog jogorvoslatot adni. Az alsótáblán viszont egyre inkább fenyegetett annak veszélye, hogy a többség eljut a jogfeladásig, azaz amnesztiát kér, ily módon közvetve elismerve a perek jogosságát. Ez a tíz hónapos küzdelmet hiábavalóvá tette volna. Deák ezt nem várta be, a színfalak mögött tárgyalni kezdett egy új paktumról. Ebben a helyzetben érkezett Pozsonyba egy királyi leirat 1840. március 25-én, amely homályosan bár, de amnesztiát helyezett kilátásba és bizonytalan ígéreteket is tartalmazott, de a politikai pereket védelmébe vette.

60 Deák mást várt. A még álló, de egyre gyengülő pozíciójú záradékot támogatta tovább, miszerint újonc-megajánlást csak a szólásszabadság sérelemének felterjesztése után adnak. Klauzál a március 30-i kerületi ülésen ugyancsak elégedetlen volt, de méltatta a „láthatatlan kéz" munkáját, amely enyhíteni kívánta a nemzeti fáj55 STULLER R: i. m. 280. 56 MOL Takáls. 8317/d. 57 MOL Takáts. 8316/a. 58 STULLER F.: i. m. 361. 59 STULLER R: i. m. 689. 60 1839dik Esztendei, i. m. 150.