Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Erdmann Gyula: A Ráday-ügy, 1839 / 33–48. o.
40 Ad honorem Johannis Varga érintettek véleménye szerint vétkeztek, és így bűnhődniük kell. Ehhez még azt is hozzáfűzte: Wesselényi nem járt rosszul, hiszen büntetését a gráfenbergi fürdőben tölti (állítólag Deák „járta ki" Bécsben, hogy Wesselényi súlyos szembaja miatt a csehországi fürdőben kezeltethesse magát). Deák válaszul csak annyit mondott: reméli, hogy Nagy Pál szíve jobb, mint szavai. A nagy többség végül sérelmi felirat elfogadásáról határozott el. A tárgyalás a július 3-4-i országos ülésen folytatódott. A personalis utalt az 1835-36. évi 17 eredménytelen rendi üzenetre, és új törvényt, illetve kegyelmi kérvényt indítványozott. Az ellenzék szónokai erre egyre keményebb hangon bírálták a kormányt, sőt Palóczy László Borsodból még a királyi curia felelősségét és büntethetőségét is felvetette, Klauzál pedig a tanácsadókat is megfenyítette volna. A vita során, ahányszor csak elhangzott Wesselényi neve, mindig harsány éljenzés kísérte. A túróci Prónay kifejtette: „... van ugyan hazánkban egy bíróság, de ez a nemzet bizodalmát nem bírja ...". A július 11-i elegyes (közös főrendi és rendi) ülésen — mintegy válaszként — egy dorgáló királyi leiratot olvastak fel, amely megrótta az alsótáblát a bírák elleni kirohanások miatt. A rendek 15-én ünnepélyesen óvtak a leirat ellen, mondván: a törvényhozás egyik oldala nem intheti meg a másikat, az országgyűlés független jogállású! 21 A leirat felolvasása után — mivel Bécs várt néhány napot, bízva abban, hogy a rendek elkezdik a propozíciók tárgyalását — Deákék a konferenciák sorát rendezték. Hogy a titkosrendőröket kijátsszák, séta közben tárgyaltak. így határozták az óvásról, sőt szövegét is így véglegesítették. Mindeközben Deákban is mindjobban tudatosult, hogy az ellenzék gyengül, egyes pártolóit elveszíti. így pl. Bernáth Zsigmond és Zárka János átálltak a mérsékeltekhez részint utasításuk, részint egyéni ambíciók miatt. A fiatal Pulszky Ferenc is csalódást okozott, ő szintén hamar átállt a „jogfeladók" oldalára. 22 A július 18—19-i kerületi ülésen óvatos, fellazító politikába kezdett a mérsékelt-opportunus ellenzéki szárny. A vasi Zárka azt javasolta, hogy a tárgyalások eredményét, továbbá törvényjavaslatot ne, de ún. tudakoló, azaz adatokat kérő feliratot felküldhessenek. Deák és köre azonban úgy foglalt állást, hogy ha ebben a kérdésben engednek, akkor nem lesz megállás. Az aggodalom jogosságát jelezte, hogy Deák már csak 26:25 arányban tudta megszavaztatni a korábbi kemény határozatot. Hasonló eredmény született az országos ülésen is július 23-án, bár a personalis keményen érvelt a tárgyalások és junctim mellett. 23 A főtábla július 24-i ülésén azonban ismét elvetették a rendi felirati javaslatot, nem engedték Ráday ügyét az uralkodó elé. Ugyanakkor Batthyány Lajos kifejezte reményét, hogy a rendek nem adják fel határozatukat. A kormánynak pedig jelezte: 21 STULLER F.: i. m. 76-99. Az óvás: 1839dik Esztendei, i. m. 21. 22 MOL Takáts. 8253/d. 23 STULLER F.: i. m. 99-123.
