Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Erdmann Gyula: A Ráday-ügy, 1839 / 33–48. o.

Erdmann Gyula: A Ráday-ügy, 1839 35 1837-38 folyamán kialakult az ellenzék stratégiája a következő országgyűlésre: e szerint semmiről sem tárgyalnak addig (a királyi propozíciókról sem), amíg a kormány nem ad jogorvoslatot. Ha pedig ez nem hozna eredményt, akkor az adót és az újoncokat csak jogorvoslat után szavazzák meg. E stratégia sikerét azonban kétségessé tette, hogy a kormányzati aknamunka következtében egyre nőtt a békiilékenységre hajló megyék száma. Ezek egy része a sérelmek, a jogorvoslat ügyét más tárgyakkal együtt kívánta felterjeszteni. Ez vélhetően az alapelvek bukását jelentette volna, úgy ahogy 1836-ban is történt, amikor Bécs a neki tetsző javaslatokat törvényerőre emelte, a sérelmeket pedig elutasította. Olyan megye is akadt 1838-ban, amely kegyelmet akart kérni Wesselényinek és társainak, ami a vádlottak bűnösségének közvetett elismerését jelentette volna.

4 Az ellenzéki „vezérmegyék", Pest és Zala azonban határozottan a jogvédelemre helyezték a hangsúlyt. Zala megye a kormányzati parancsok aláíróit, a törvényellenesen működő bírákat is büntetéssel kívánta sújtani, sőt az is leszögezte, hogy ítélet előtt senkit sem szabad polgári jogaiban korlátozni.

5 Ennek jegyében többen demonstratív módon részt vettek a perben állók közül a pesti közgyűléseken: így Kubinyi, Patay és Ráday Gedeon.

6 Ausztria gazdasága ezekben az években erősen gyengélkedett, a Birodalom pénzügyi válságban volt. A kormányzat tisztában volt vele, hogy magyarországi politikájának fiaskója tovább gyengítheti amúgy is megrendült tekintélyét Európában. Ezért ahogy közeledett az országgyűlés időpontja, a kormányzat hajlamosnak mutatkozott némi engedményre; azt ugyan nem ismerte el, hogy jogokat sértett, de politikájában békülékenyebb hangra váltott, amit különösen József nádor támogatott melegen. (A nádor egyébként már 1835-ben úgy foglalt állást, hogy Wesselényi szatmári beszéde csak izgatás, de nem felségsértés.

7

) Bécs menesztette a hírhedt Pálffy Fidél kancellárt, akinek neve eggyé vált az alkotmányellenességgel. Helyére Mailáth Antal lépett, aki kétségkívül a bécsi politika feltétlen elkötelezettje volt, de ugyanakkor művelt és párbeszédre képes személyiség. A personalis (egyben az országgyűlési alsótábla elnöke) Szerencsy István, az országbíró pedig Mailáth György lett: mindketten elfogadható tárgyalópartnerek voltak az ellenzék számára. Bécs azonban e gesztusok ellenére sem adta fel a kemény kéz politikáját. A leköszönő országbíró, Cziráky Antal arra tett javaslatot, hogy az országgyűlésen a királyi előterjesztéseknek elsőséget kell biztosítani, és — egyebek mellett — ennek érdekében meg kell buktatni az ellenzék vezetőit a követválasztásokon, a politikai pereket pedig ítélettel be kell fejezni, nehogy perben állókat követté válasszanak egyes megyékben. Ha pedig az ellenzék makacskodna a jogvédelem kérdésében, akkor a 4 Magyar Országos Levéltár. N 119 Takáts-hagyaték (= MOL Takáts) 8205., 8219/a, m. 5 MOL Takáts 8221., 8221/a. 6 MOL Takáts 8204., 8219/e-g, 8220, 8220/d-g, 8230/d. 7 TRÓCSÁNYI ZSOLT: Wesselényi Miklós. Bp., 1965. 362.