Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: Deák Ferenc követté választása 1833-ban / 13–32. o.

Molnár András: Deák Ferenc követté választása... 31 nevében, hogy ő semmiképpen nem fog Pozsonyban maradni. „Azért válasszatok [követet], s ha lehet, válasszátok Ferkó öcsémet" — tette hozzá, megelégedéssel nyugtázva, hogy lemondását sokan fájlalják az országgyűlésen. Mind a diéta elöljárói — így pl. a nádor is —, mind régebbi és újabb követtársai „nagy részvéttel bánkódnak" hazatérése miatt, és próbálják maradásra bírni. Mindezt elismerésként, elégtételként fogta fel Deák Antal; bizonyítékként arra, hogy követi pályáján becsülettel helytállt.

66 Követtársai nevében Bezerédj István tolnai követ fogalmazott meg 1833. március 19-én egy rövid nyilatkozatot, melyben tisztelői arra kérték Zala megye „tisztalelkű, derék" és nagyra becsült követét, hogy ne távozzon el Pozsonyból.

67 Ezt a nyilatkozatot számosan, „mégpedig a legjelesebbek, aláírták", majd küldöttség vitte Deák Antal szállására, hogy rávegyék, maradjon Pozsonyban. Zala megye első követe ekkor ismételten kijelentette, nem változtatja meg szándékát, küld azonban maga helyett követnek egy fiatalembert, „kinek kisujjában több ész és tudomány van", mint őbenne.

68 Ez a fiatalember azonban egyelőre nem akart Zala megye országgyűlési követe lenni. Március közepén még mindig arról panaszkodhatott Oszterhueber József, hogy Deák Ferenc — dacára minden igyekezetének — ellenáll a győzködésnek (olyan mély nyomot hagyhattak benne az előző év őszén róla terjesztett rágalmak). Deák Antal így válaszolt sógorának levelére március 24-én: „Ferkónak, azt írod, nincs kedve helyembe az országgyűlésre jönni. Ezt, megvallom, nagyon sajnálom; kár neki egynéhány zavart okozni törekvő embernek alattomosságai által magát a közjónak előmozdításától elrettentetni engedni. Ha nekem is ez zsinórmértékül szolgált volna, nem kellene most itt lennem, s talán némely jónak elősegítésében munkatárs nem lettem volna; ha azonban éppen nem engedi magát reábeszéleni, erőltetni nem lehet."

69 Néhány héttel később Deák Ferenc mégiscsak beadta a derekát. Zala megye 1833. április 15-én kezdődő közgyűlésén a jelenlévők tudomásul vették Deák Antal lemondását, majd helyette „azon közbizodalomnál fogva, mellyel Deák Ferenc táblabíró úr eránt viseltettek, azt közmegegyezéssel és felkiáltással országgyűlési követjeknek választották, ki is [...] a követséget elfogadta." Öccsének követté választása után a közgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg Deák Antal érdemeit, Ferenc helyett új surrogatus alispánt választottak, és ezer forintot utaltak ki az új követ számára (országgyűlési költségekre) a megye pénztárából.

70 66 EÖTVÖS K.: i. m. 235., 241. 67 EÖTVÖS K.: i. m. 236-237. Vö. BALLAGI GÉZA: Az új állam megalapítása (1815-1848). Szerk.: SZILÁGYI SÁNDOR. Bp., 1897. (A magyar nemzet története, 9.) 279. 68 EÖTVÖS K.: i. m. 237-238. Vö. FERENCZI Z.: i. m. 78.; HORVÁTH M.: i. m. 350. 69 OSZK Kt. Fol. Hung. 1385. ff. 120. Eötvös Károly vegyes jegyzetei. Részlet Deák Antal Oszterhueber Józsefhez írt leveléből. Pozsony, 1833. március 24. Közli: EÖTVÖS K: i. m. 246. Vö. SÁNDOR PÁL: Az anekdotázó Deák Ferenc. Bp., 1986. 17., 168-169. 70 ZML kgy. jkv. 1833:1022. 5-12. Közli: KÓNYI MANÓ: Deák Ferencz beszédei. 1. köt. 1829-1847. Bp., 1882. 6-9. Vö. FERENCZI Z.: i. m. 78-79. A Bétsi Magyar Kurír tudósítása szerint (1833. április 30. 35. sz. 1.) Deák Ferencet „egy szívvel és szájjal (a szó legszorosb értelmében)" választották követté.