Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - IRODALOM - Kulcsár Krisztina: Mária Terézia hadvezére. Válogatás Hadik András tárborszernagy Hadtörténelmi Levéltárban őrzött irataiból. Szekesztette és a bevezető tanulmányt írta: Farkas Gyöngyi. Budapest, 2000 / 310–318. o.

316 Irodalom Közismert, hogy a 18. században még nem létezett egységes helyesírás a német nyelvben, ezért bizonyos mássalhangzók zöngés és zöngétlen alakban is szerepeltek az iratokban. Egyes személyek neve azonban általánosan elfogadott, és ebben a bevett alakban használjuk. Ezért megtévesztő, hogy a regeszták Bergen grófot említik Galícia kapcsán (389-390.). Aki a 18. század második felével, illetőleg a századfordulóval foglalkozik, az ismeri Johann Anton Pergen grófot (tény: Hadik B-vel írta). Abban az időben ugyanis, amikor Hadikot az újonnan (1772-ben) megszerzett Galícia katonai parancsnokává nevezték ki, a polgári irányítást Pergenre bízták. A gróf kezdetben diplomataként működött Angliában és a Német-Római Birodalom különböző tartományaiban, majd 1770-ben meghívták az Államtanács tagjai közé. 1772. október 20-tól állt Galícia és Lodoméria kormányzóságának élén. 1782-től a bécsi rendészeti ügyeket irányította, majd I. Ferenc rendőrminisztere volt 1804-ig. Pergen gróf viselte a Szent István-rend nagykeresztjét, a magyar országgyűlés 1802ben a XXXII. törvénycikkelyben honfiusította. A kötet összeállítói feltehetően nem tudták beazonosítani a „Bergen"-ként emlegetett személyt, mivel a névmutatóban se Bergenként, se Pergenként nincs feltüntetve. Egy helynévmutató, amely megadja, hogy a keresett, de Magyarország területén kívül fekvő helységek jelenleg hol, melyik állam területén találhatók, sőt néha azt is, hogy a tárgyalt időszakban melyik országhoz, fejedelemséghez stb. tartoztak, segédletként is jól használható. A Hadik András leveleihez készült mutatót megvizsgálva azonban ki kell jelentenünk, hogy a lista mindezeket nem tartalmazza, sőt néha még a visszakeresés is rendkívül nehéz. Címszóként teljesen vegyes alakban szerepelnek a települések: bizonyos külföldi helységeknél azok magyar megfelelőjét (pl. Lipcse, Drezda, Bécs) veszi alapul. Más esetekben olyan településeknél,, amelyeknek szintúgy létezik magyar elnevezésük (pl. Firenze, Jéna, Milánó), a regesztákban és a mutatóban megmaradt a levélben szereplő alak: Florence (392., majd a mutatóban Florenc-ként), Jena, Mailand, vagy Mayland (416.). A mutató a magyarok számára ismertebb településeknél is több formát tart meg: Gradiska ugyan helyesen szerepel a helynévmutatóban, míg az utalást visszakeresve már Gradisca alakot olvashatunk a tartalmi kivonatban (1789/VII-28. 1789. szept. 16-án, 421.). A mutató számos helység nevét csak abban az alakban tünteti fel, ahogy az a forrásokban szerepel, pl. Grátz (Graz, Grác), Saint Polten (Sankt Pölten). A német 'B' betű mindenütt „sz"-ként szerepel, rendkívül furcsa alakokat szerepeltetve a kivonatokban és a névmutatóban: Grosz Szedlitz, Grosz Valtersdorf, Grosz Zebern, stb. Mindezeket ajánlatos lett volna a kiadás előtt kijavítani. Véleményünk szerint a kevésbé ismert, korabeli helyesírással feljegyzett településeket is be kellett volna azonosítani, és a mai helyesírás szerint átírni. Például Alybonár magyar neve: Alibunár, jelenleg Alibunar, Szerbia és Montenegró államban. Leschkirchen, magyarul Újegyház, (helyesen németül egyébként Löschkirch), ma Nocrich néven Romániában található. A beazonosítás elmaradása miatti nehé-