Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: Deák Ferenc követté választása 1833-ban / 13–32. o.
30 Ad honorem Johannis Varga Oszterhueber Józsefhez írott levelében, hogy akárkit is válasszanak helyette követnek, a választás „egész nyilvánossággal történjék", nehogy utólag bárki kifogást tehessen. 63 Két héttel később arról tájékoztatta Deák Antal a visszalépésről őt lebeszélni igyekvő sógorát, hogy szándékát nem változtatja meg, és március elején hivatalosan is el fogja juttatni Zala megye másodalispánjához a lemondó nyilatkozatát, azzal a kéréssel, hogy a követválasztást az április derekán esedékes közgyűlésen tűzzék napirendre. A követválasztás előkészítésében fontos szerepet játszott Oszterhueber József is: az ő feladata volt, hogy rábeszélje a vonakodó Deák Ferencet a követség elvállalására, és meggyőzze a zalai közvéleményt a követváltás helyességéről. „A mostani országgyűlési tanácskozásokban én nem legcsekélyebb activus részt veszek — írta Deák Antal a sógorához 1833. február 17-én —, meg is nyertem eddig követtársaim bizodalmát; meghallgatnak, s több előadásaimat elfogadják. Ferkó öcsémet már csak azért is becsülnék, hogy az én testvérem, s ő ezzel is sokkal hamarabb s előbb eljuthatna a bizodalomnak azon fokára, melyet más minden erőlködése mellett is soha el nem érhet. Bőbeszédű emberre itt nincs szükség, mert az úgyis elég van. Hanem hideg megfontolásra; józan ítéletű, s az előforduló tárgyakhoz egész mértékletességgel szóló ember kell itt, akiknek száma pedig nem sokra telik. Ilyennemű követet képzelek és várok Ferkóból, kinek mind egészsége, mind ideje is amellett megengedi a hosszabb ittléteit. Iparkodjál azért őtet te is arra bírni — kérte Deák Antal Oszterhueber Józsefet —, hogy ha a sors a választásban ezen nemes és mindenkor becsületre méltó provinciára őt találná, egynéhány rágalmazó embernek ostoba kifakadásaira ne hajtson, s hazájának ügyét szívén hordozván, azt, amire őtet, mint hazai polgárt e részben kötelessége felhívja, teljesíteni igyekezzék, s engemet [...] mentsen ki, s azon becsületet is, melyet megyénknek én szerezni törekedtem és szereztem is, továbbra tartsa fenn [...]. Válasszátok, ha lehet Ferkót, kit én Pozsonyban bevárok, s őtet minden dologba bevezetni kívánok s fogok."64 Deák Antal egy héttel később, február 24-én valóban megírta lemondó nyilatkozatát. Ebben, emlékeztetve a követség elvállalásakor kikötött feltételére, kizárólag romlásnak indult egészségi állapotára hivatkozva kérte felmentését a megbízatás teljesítése alól. 65 A nyilatkozat az utódlásról, kiváltképp Deák Ferenc követségéről természetesen egyetlen szót sem ejtett, ezekről továbbra is csak Oszterhueber Józseffel levelezett Deák Antal. Március 3-án írta sógorának, hogy torkig lett az országgyűléssel, ezért ismételten azt kérte, hogy Zala megye közgyűlésén válasszanak helyette másik követet; ha pedig valaki mégis marasztalni kívánná, jelentse ki a 63 FERENCZI Z.: i. m. 77. 64 EÖTVÖS KÁROLY: Deák Ferenci és családja. Bp„ 1905. 2. köt. 241., 244-245. Vö. FERENCZI Z.: i. m. 77-78. 65 ZML kgy. ir. 1833:1022. A lemondó nyilatkozat részleteit idézi DEÁK G.: i. m. 196-197.
