Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - IRODALOM - Molnár Antal: Dávid Zoltán: Az 1598. évi házösszeírás. Szerkesztette: Jeney Andrásné. A bevezetőt írta, sajtó alá rendezte és kiegészítette: Dávid Géza. Budapest, 2001 / 299–302. o.

300 Irodalom ben az 1598. évi házösszeírás adatait teszi közzé táblázatos formában, a forrás értelmezését elősegítő, igen alapos bevezető tanulmány (1-41) kíséretében. A dikális összeírásokat a történeti statisztika művelői (különösen Bakács István alapvető, 1957-ben közzétett tanulmánya óta) nem számítják a legjobb népesedéstörténeti források közé, ennek oka mindenekelőtt az adózási egységek és a tényleges népességszám közötti sokszor igen távoli összefüggés. A Magyar Országos Levéltárban őrzött rovásadó összeírások három nagy csoportra oszthatók: 1531-1596 között a porta, 1598-1608 között a ház, 1609-től kezdve ismét a porta volt az adókivetés alapja. A legfőbb nehézséget az összeírások elemzésénél a porta fogalmának meghatározása, vagyis a családok számához való viszonya jelenti. Szabó István és Bakács István kutatásaiból közismert, hogy a 15. és 16. században az adóztatás gyakorlatának gyökeres átalakulásával az egy portára jutó családok száma fokozatosan növekedett. A változásokat egyéb források, mindenekelőtt az urbáriumok és tizedjegyzékek segítségével ragadhatjuk meg: a 16. század második felében az egy portára jutó házak száma három-négyről tíz-tizenhatra nőtt. Az egyes helységek portaszámai a század végére sem a települések népességét, sem pedig adózóképességét nem fejezték ki, legfeljebb relatív teherbíró képességükről, az egy-egy megyén belüli belső arányokról nyújtottak iránymutatást. Ennek köszönhető, hogy az 1598. évi országgyűlés a háborús kiadások miatt, az állami adóztatás hatékonyabbá tétele érdekében a teljesen használhatatlanná vált porta helyett a házat határozta meg az adókivetés alapjául. Az állami adó behajtásának lebonyolítását a Magyar Kamarától a megyék vették át, amelyek feladatuknak meglepő hatékonysággal tettek eleget. Az 1598. évi összeírásban a házak száma igen nagy mértékben megugrott a korábbi portaszámokhoz képest: az átlagban tízszeres növekedés mellett néhány megye esetében majd húszszoros (Ung, Bereg), sőt harmincszoros (Szatmár) növekedést regisztrálhatunk. Bár az 1598. évi országygyűlés csak arra az évre járult hozzá az adóalap megváltoztatásához, a gyakorlatban a házankénti adókivetés 1608-ig fennmaradt. Ennek ellenére a későbbi házösszeírások esetében ugyanazt a devalválódást érzékelhetjük, mint korábban a porta esetében. A csökkenő tendenciát azonban ezúttal sem a népességpusztulással, hanem sokkal inkább az adóalap szűkítése érdekében alkalmazott, változó összeírási gyakorlattal magyarázhatjuk. A portához mint adókivetési egységhez való visszatérés (1609) utáni összeírásaink, akárcsak az 1598 előttiek, ismét nem nyújtanak érdemi felvilágosítást a népességszám meghatározásához. A fentiekből is nyilvánvaló: az 1598. évi házösszeírás talán a legértékesebb kvantitatív felvétel a 16-17. századi királyi Magyarországról, összesen 33 megye mintegy 6500 településéről nyújt információkat. Ezek segítségével rekonstruálható a Habsburg uralom alatti országrész topográfiája, a birtokosokról közölt adatok révén megrajzolhatjuk az ország birtoktérképét egy adott időmetszetben, fény derül a települések nagyságára, az egyes országrészek népsűrűségére, és óvatos számítá-