Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - IRODALOM - Molnár Antal: Dávid Zoltán: Az 1598. évi házösszeírás. Szerkesztette: Jeney Andrásné. A bevezetőt írta, sajtó alá rendezte és kiegészítette: Dávid Géza. Budapest, 2001 / 299–302. o.
Irodalom 301 sok után közelebb juthatunk Magyarország 16. század végi népességszámának meghatározásához. A megyék közül huszonháromról teljes (Abaúj, Árva, Bars, Bereg, Gömör, Hont, Kis-Hont, Liptó, Mosón, Nyitra, Pozsony, Sáros, Szabolcs, Szatmár, Szepes, Torna, Trencsén, Turóc, Ugocsa, Ung, Vas, Zemplén, Zólyom), kilencről (Bihar, Borsod, Esztergom, Komárom, Máramaros, Nógrád, Somogy, Sopron, Zala) részleges összeírás áll rendelkezésünkre, a forrásban szereplő egyetlen horvátországi megye (Várasd) adataival a kötet nem foglalkozik. Természetesen a vizsgált házösszeírás (miként a hivatalos statisztikai adatgyűjtéseket megelőző korok felmérései) sem tekinthető teljesnek, így a benne foglalt adatok helyes értékeléséhez számos forráskritikai megfontolást kell figyelembe venni. Ennek érdekében a bevezető tanulmányban Dávid Zoltán részletesen vizsgálja a korabeli háztípusokat, azok befogadó képességét. A magyar történetírásban a családfőket tartalmazó összeírások esetében a (nukleáris vagy vérségi) családok átlagos nagyságának meghatározására általában elfogadott ötös szorzót a szerző is reálisnak tartja, a házak esetében a házközösségek miatt azonban ezt a koefficienst felfelé módosítja. A 18. századi források alapján ugyanis egy házra általában hat-hét fő jutott, míg a 17. századi (jórészt becsléseken alapuló) adatok négy-öt főt tételeznek fel, a két érték alapján szerző aló. század végére egységesen a hatos szorzó használatát javasolja a népességszám megállapításához. Emellett természetesen számításba kell venni az állami adó alól mentesítetteket is, az ő számuk megállapításához egyrészt néhány megye (Bars, Liptó, Pozsony) összeírásainak a felmentett házak számát is közlő adatai, illetve más összeírások vizsgálata nyújtott segítséget. Ez alapján a szerző a kimaradottakat egységesen 20%-ban határozta meg, ez az arány a fenti hatos koefficienst hetesre módosítja. Az összeírás eredményeit Dávid Zoltán és az előszót kiegészítő és sajtó alá rendező Dávid Géza elsősorban népesedéstörténeti és birtoklástörténeti szempontból értékesítik. A forrásanyagból egyértelműen kirajzolódnak az ország népsűrűségének térbeli változásai: míg a késő-középkorban az ország legsűrűbben lakott vidéke a Dél-Dunántúl volt, a 16. század végén a súlypont az északnyugati országrészre tevődött át. Jól jellemzi ezt a tendenciát, hogy egyedül Nyitra megyében több házat írtak össze, mint a legkevesebb házzal bíró tizenkét megyében együttvéve. A vizsgált megyékben mindenütt feltűnően sok a kis település: kétharmaduk 20 háznál kevesebbel rendelkezett. A népesebb közösségeket ismét az északnyugati vidékeken találjuk, különösen Nyitra, Bars és Pozsony megyékben. Az adatok alapján Dávid Zoltán kísérletet tett a teljes országterület népességszámának meghatározására is, amelyet ő kereken hárommillió főre becsült. Ezt az értéket, némileg megnövelve ugyan, de alapjaiban a legújabb kutatások is elfogadják. Ugyancsak rendkívül fontosak az összeírás birtoklástörténeti adatai, ezeket az előszóban megyénként rendezve Dávid Géza ismerteti. Ebben a tekintetben a forráskiadvány szerves folytatása a Maksay Ferenc által közzétett összeírásoknak (Maksay Ferenc:
