Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - IRODALOM - Molnár Antal: Dávid Zoltán: Az 1598. évi házösszeírás. Szerkesztette: Jeney Andrásné. A bevezetőt írta, sajtó alá rendezte és kiegészítette: Dávid Géza. Budapest, 2001 / 299–302. o.

Irodalom 299 sőbbi gazdaságtörténeti, sőt diplomáciatörténeti, politika- és hadtörténeti kutatások számára is. Laczlavik György DÁVID ZOLTÁN: AZ 1598. ÉVI HÁZÖSSZEÍRÁS Szerkesztette: JENEY ANDRÁSNÉ, a bevezetőt sajtó alá rendezte és kiegészítette: DÁVID GÉZA Központi Statisztikai Hivatal Levéltára, Budapest, 2001., 756 p. A magyar történelem számos, legújabb kori sorsfordulóinkat is erőteljesen befolyásoló tényezője közül az egyik legsúlyosabb kérdést a történelmi Magyarország népességszámának, és ezen belül a magyar nemzetiségű lakosság arányának változásai jelentik. Nem véletlen tehát, hogy történészeink a múlt század óta előszeretettel nyúlnak ezekhez a problémákhoz, és különösen a magyarság megfogyatkozásáért nagymértékben felelős török hódításnak a népességszámra gyakorolt hatását igyekeztek meghatározni. A megbízható források viszonylag szűk köre, részben nehéz hozzáférhetősége, illetve a forráskritikai szempontok elhanyagolása miatt azonban ezek a kísérletek sokszor teljesen vakvágányra jutottak. Acsády Ignác az 1715. és 1720. évi adóösszeírásokból arra a következtetésre jutott, hogy a török uralom végére Magyarország népessége négymillióról két és félmillióra csökkent, míg Szekfű Gyula a dikális összeírások portaszámainak radikális zuhanását a népesség drasztikus pusztulásával hozta összefüggésbe. A hosszú időn át hangoztatott, a szűkebb történész-szakmán kívül a köztudatba és a közéleti diskurzusba is bekerült téves nézetek helyesbítése, tágabb értelemben pedig Magyarország kora újkori és újkori népesedésének a korabeli források kritikus és elemző feltárásán alapuló vizsgálata terén talán senkinek sem köszönhet annyit a magyar történetírás, mint Dávid Zoltánnak. Kiterjedt kutatásai során sikerült számos alapvető megállapítást tennie a kora újkori és újkori kvantitatív jellegű források történeti demográfiai és gazdaságtörténeti forrásértékével kapcsolatban. Vizsgálataival egyrészt bizonyította, hogy az Acsády által használt adóösszeírás számos hiányossága miatt a népességszám meghatározására alapvetően alkalmatlan. Helyette a természetes szaporulat figyelembevételével, a visszafelé becslés módszerével a török hódoltság utáni magyarországi népességszámot a II. József korabeli népszámlálás alapján négymillió körülire taksálta, eredményeit a legújabb kutatások is megerősítették. Ezen kívül több tanulmányban elemezte 16-18. századi összeírásaink népességstatisztikai forrásértékét, alapvető vizsgálataival felhívta a figyelmet az egyházi források (mindenekelőtt az egyházlátogatási jegyzőkönyvek és az egyházmegyei névtárak) kutatásának fontosságára; feldolgozta az 1850. évi erdélyi népszámlálás adatait; fontos tanulmányokat publikált a 18-19. századi magyarországi városfejlődés és paraszti gazdálkodás tárgyköréből is. Dávid Zoltán munkásságának mintegy megkoronázása Központi Statisztikai Hivatal Levéltára által közzétett, poszthumusz kötete, amely-