Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: Deák Ferenc követté választása 1833-ban / 13–32. o.

Molnár András: Deák Ferenc követté választása... 29 április 29-én azonban, aznap, amikor a követségről leköszönt Deák Antal elhagyta Pozsonyt, az immár első követté előlépett Zalabéri Horvát János arról beszélt az országgyűlés kerületi ülésén, hogy „a jobbágyi adózások örökös elengedését csak az első szerzeményesnek kívánja megengedtetni".

61 Deák Antal visszalépését, követségről való lemondását tekintve közel járt az igazsághoz a császári titkosrendőrség értesülése. Már 1832 novemberében sem szívesen, csak vonakodva vállalta e megbízatást, ezért is kötötte ki, hogy egészségének változásával lemondhasson róla. Az 1830-as évek elejének politikai vitái során (különösen a rendszeres munkálatok zalai véleményezése közben) érzékelnie kellett, hogy az idő már túlhaladt az ő szívéhez oly közel álló rendi alkotmányosság védelmén, és az ellenzéki mozgalom hangadói — köztük nem egy korábbi barátja — immár nem akiváltságok és korábbi szabadságjogok körülbástyázására, hanem gyökeres társadalmi reformok kivívására törekszenek. Az 1832 decemberében megnyitott országgyűlésen ugyanúgy a szabadelvű reformerek próbálták magukhoz ragadni a kezdeményezést az ellenzék táborán belül, mint tették azt korábban Zala megyében, Deák Ferenc vezetésével, a rendszeres munkálatok véleményezése során. Deák Antal súlyos dilemma elé került: az öccséhez hasonlóan hóbortosnak titulált reformerekkel tartson-e meggyőződése ellenére, pusztán ellenzéki szolidaritásból, vagy szembefordulva a túlzónak érzett követelésekkel, kerüljön azonos oldalra az eddigi politikai ellenféllel, a kormánnyal? Nyugodt lelkiismerettel egyiket sem tehette, mert nem akart elveivel ellenkező követutasítást képviselni, de nem kívánta a vallási vagy az úrbéri követelések ellenzése miatt az ellenzéket sem megosztani, ezért inkább a harmadik utat választotta: félreállt, lemondott az országgyűlési követségről. Ebben a helyzetben a legtöbb ember sértődötten vonult volna vissza a közélettől, Deák Antal azonban kivételes önzetlenségről és tisztességről tett tanúbizonyságot, amikor öccsét jelölte ki utódjául. Ferencet ugyanis nem pusztán testvérként szerette, de tisztelte, roppant nagyra becsülte, és minden hiúság vagy féltékenység nélkül elismerte páratlan tehetségét, rendkívüli képességeit, annak ellenére, hogy politikai meggyőződésük nem egyezett meg, sőt számos kérdés kapcsán kemény vitát folytattak egymással.

62 Deák Antal lemondásának alapvető oka tehát az országgyűlési ellenzék táborának megváltozott, egyre szabadelvűbbé váló légköre, valamint Zala megye politikai közvéleményének — az előbbivel szorosan összefüggő — fokozatos radikalizálódása volt. Visszavonulását csak siettették az olyan esetek, mint Szabó János zalai ügyvédé, aki Pozsonyban járva állítólag azt híresztelte, hogy Deák Antal küldette ki magához Kehidára az országgyűlési követség elvállalására őt felkérő megyei bizottságot. Ennek hallatára Deák Antal azt tanácsolta az 1833. február 3-án 61 KLÖM, i. m. 347. 62 ÁLDOR I.: i. m. 12-13.; FERENCZI Z.: i. m. 76-77. Vö. SÁNDOR P.: A pályakezdő Deák, i. m. 545-547.; DEÁK G.: i. m. 197-198.