Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - IRODALOM - Laczlavik György: Oborni Teréz: Erdély pénzügyei I. Ferdinánd uralma alatt 1552–1556. Budapest, 2002. (Fons könyvek, 1.) / 294–299. o.

Irodalom 297 időszakra 1553. december közepétől 1554. március közepéig, olykor március végéig vagy áprilisig terjedően, ezért ezekből messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le. (Vas László feljegyzése az erdélyi vajdák hadainak fizetségéről és más kiadásokról, 1554., Források, No. 18.) A forrásokból az erdélyi pénzügyi igazgatás szervezetére is következtethetünk. I. Ferdinánd célja Erdélyben sem lehetett más, mint a már más országaiban bevált kamarai igazgatás meghonosítása, vagyis a pénzügyigazgatás különválasztása a közigazgatás egyéb ágazataitól, szervezetének új, középkori illetve rendi előzményektől mentes, testületi formában megvalósuló átszervezése. Azonban tanácsosai — köztük a felső-magyarországi pénzügyek irányítójának számító Werner György, sárosi prefektus, királyi biztos — javaslatára, a király átmeneti megoldás mellett döntött. A pénzügyeket továbbra is egyszemélyi vezetőre, a királyi jövedelmek igazgatójára és kincstartóra bízta, mely tisztséget Haller Péter szász nagykereskedő és szebeni főpolgármester kapta meg. Megjegyezném, hogy majd negyed századdal ezelőtt (1528) Magyarország esetében is valami hasonló történt, hiszen Gerendy Miklós, erdélyi püspök mint kincstartó kapott megbízást a pénzügyek vezetésére. A Haller Péter számára kiadott 51 pontos királyi utasítás (Források, No. 9.) azonban már nem egy középkori értelemben vett nagyhatalmú kincstartó számára készült, sokkal inkább egy olyan hivatalnoknak, aki pontos és szigorú elszámolási kötelezettséggel tartozik uralkodójának. (Vö. Wemer György és Francisci Tamás királyi biztosok erdélyi küldetésével kapcsolatos iratok, Források, No. 14-15.) Utasítását viszonylag későn kapta kézhez, hiszen az 1553. június 25-én kelt, miközben megbízatása már előző év október 21-én elkezdődött (az 1552. október 21-i megállapodásokat a király december 20-án hagyta jóvá: Források, No. 1.). A késlekedés egyik oka maga I. Ferdinánd lehetett, mint arról egy 1553. március 22-i fogalmazvány is tanúskodik (Források, No. 8.), melyben a kincstartó instrukciójára vonatkozó személyes kiegészítései olvashatók. Az instrukció részletesen felsorolja a kincstartó feladatait, belátva azonban, hogy azok teljesítésére egy ember nem elégséges, két segítőtársat ígér mellé, a legfontosabb jövedelmi ágak, a sóbányászat és a nemesfémbányászat szakértőjeként. A segítőtársak kijelölése sokáig húzódott, s a király 1553 nyarán is csak Gyalui Vas Lászlót ajánlotta az erdélyi sókamarák élére. Hallemek tehát gyakorlatilag egyedül kellett volna megvalósítania mindazokat az átszervezéseket, amelyeket a biztosok jelentése alapján a központi kormányzat a jövedelmek hathatósabb adminisztrálása és beszedése terén szükségesnek ítélt. így nem lehetett csodálkozni azon, hogy a kincstartó egy évvel kinevezése után lemondott tisztségéről. (III-V. fejezet) Haller utóda 1553 decemberétől ugyancsak egy esztendeig Gyalui Vas László, a dési sókamara korábbi vezetője lett, már nem kincstartóként, csak főigazgatóként (supremus administrator). Vasnak is a Hallernek adott utasítás szerint kellett eljárnia, mint arról az 1553. december 23-án az erdélyi vajdák által számára átadott