Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - IRODALOM - Laczlavik György: Oborni Teréz: Erdély pénzügyei I. Ferdinánd uralma alatt 1552–1556. Budapest, 2002. (Fons könyvek, 1.) / 294–299. o.

Irodalom 295 ráfiája, mellyel a jövő kormányzattörténeti kutatásainak alapjait is lefektette. Ezen az úton haladt tovább Trócsányi Zsolt, amikor munkáiban az Erdélyi Fejedelemség kormányzattörténetének teljes körű áttekintését végezte el. 0 azonban Erdély kormányzattörténetének tárgyalását tulajdonképpen 1556-tól kezdte, az előzményekre, Fráter György és a Habsburg-uralom (1551-1556) éveire, csak néhány helyen utalt. Ezt a hiányt is igyekszik pótolni Oborni Teréz munkája, Erdély történetének Habsburg-fennhatóság alatti gazdasági, pénzügyi, pénzügyigazgatási viszonyainak bemutatásával (11-145.), illetve ezen túlmenően olyan, jórészt még kiadatlan, vagy kevéssé ismert források publikálásával, melyek a korszak többféle szempontú feldolgozására is lehetőséget adnak (147-312.). Ennek megfelelően képet nyerhetünk Erdély 16. századi pénzügyi helyzete és bevételi forrásai felöl csak úgy, mint az erdélyi sóigazgatás, illetve arany-, ezüst- és vasbányászat adott helyzetéről. A szerző bevallott célja volt ugyanakkor az is, hogy a magyar kormányzati átalakulás folyamatába illesztve mutassa be I. Ferdinánd törekvéseit az újonnan birtokba vett tartomány pénzügyi helyzetének megreformálására, más országaiban már működő kamarai igazgatás bevezetésére. A Habsburg hatalomátvétel előzményeit taglaló fejezetből (II.) kiderül, hogy Ferdinánd király, már Buda eleste után, Fráter György kincstartósága idején élénken érdeklődött Erdély bevételi forrásai iránt, hiszen tudatában volt annak, hogy a majdan kezére kerülő tartomány védelmének és megtartásának költségei egyedül a központi erőforrásokból nem fedezhetők. Ezért a Barát halála után, 1552 tavaszán, első dolga egy bizottság kiküldése, melynek feladata az Erdélyben található, királyt illető jövedelemforrások feltérképezése, állapotuk és a várható bevétel felmérése volt. A király biztosaitól, Werner György királyi tanácsostól és Bornemissza Pál veszprémi püspöktől várta azt is, hogy tegyenek javaslatot az erdélyi pénzügyek jobb kormányzására, a kamarák hathatósabb működtetésére, sőt szervezeti illetve személyi változtatásokra is. A biztosok összesen [206 folio] terjedelmű, latin nyelvű jelentésének ismertetésére épül a tanulmány IV. fejezete. A jelentés eredeti, legteljesebb kézirata az Udvari Kamara levéltárában található. Ezen kívül több — a szerző által felkutatott — 18. századi másolat is létezik, például az Országos Széchényi Könyvtár, és a Ráday gyűjtemény kézirattárában. A jelentés szövege már korábban (a 18. század végén) napvilágra került: Engel, Johann Chrisúan: Geschichte des ungarischen Reichs und seiner Nebenlánder c. munkájában. Engel kiadása azonban egy olyan másolat alapján készült (Engel Kovachich Györgyön keresztül a Hadik könyvtárból szerezte be), ami nem tartalmazta azokat a kiegészítő számadásokat és mellékleteket, amelyek a biztosok eredeti, kamarai levéltárban található jelentésében még szerepeltek. Ennek kiadására részben annak terjedelme, s részben rossz állapota miatt a szerző nem vállalkozott, munkájában többnyire az Engel-féle kiadást használta, kiegészítve az eredetiből vett adatokkal. A jelentés eredeti [meglehetősen vízfoltos] szövege tulajdonképpen 61 folio hosszú, amit meg-