Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - IRODALOM - Bató Szilvia: Városok az Alföldön a 14–16. században. Szerkesztette: Blazovich László. Szeged, 2002. (Dél-alföldi századok, 17.) / 291–294. o.

Irodalom 293 már hosszan tárgyalt utca vagy negyed problémakört járja körül igazgatási szempontokat (adószedés, rendészeti feladatok) figyelembe véve. A negyedik, nagyobb lélegzetű fejezetet a 16. század második felében Debrecenben alkalmazott jognak szenteli a szerző. Blazovich László a magisztrátusi jegyzőkönyvi regesztái alapján az 1540-es évek végétől dokumentált eljárási rendet és anyagi jogot ismerteti. A debreceni szokásjogot a feltételezett korabeli gondolatmenet szerint, a mai jogi szemléletünktől alapvetően eltérő módon mutatja be. A fellebbezési fórumok kérdésének tisztázásával együtt a bíráskodás szervezeti hátterét is bemutatja. Ezt követően a bíráskodás helyét, idejét, valamint a résztvevők kilétének problémáját veszi szemügyre. A szervezeti kérdések után az eljárás menetét és a formális bizonyítás továbbélő bizonyítási eszközét, az esküt elemzi hoszszasan. Az ítélet- és büntetésfajták között kimondatlanul is Werbőczy István felfogásnak megfelelően csoportosítja az említett jogeseteket. A bűnvádi eljárás elemei között nemcsak processzuális szokásokat találunk, hanem anyagi jogi normákra utaló ügyek is megfigyelhetőek. A késő középkori közösség által „valódi bűnügyek" tartott cselekmények, mint például a paráznaság és a házasságtörés, valamint a magánjogi kereset tárgyát képező szitkozódás, tűnnek itt fel. Az utolsó fejezetben a szerző az alföldi plébánosok jogi és „politikai" helyzetét ismerteti — mások mellett — Gyula mezőváros egyik 16. századi papjának életútján keresztül. Blazovich László ezzel a sokféleséggel felvillantja egy komplex kutatás lehetőségét, amelyre egy több diszciplína képviselőiből álló kutatócsoportot lehetne életre hívni. A kötetben érintett témák alapján a team-ben helyet kellene kapnia egy természetföldrajzzal, egy víz- és talajföldrajzzal foglakozó kutatónak, egy középkoros régésznek, egy a korszak okleveles anyagát jól ismerő történésznek, egy a 14-16. századot kutató jogtörténésznek és természetesen egy egyháztörténésznek is. így a legapróbb részletekig feltárhatók lennének azok a feltételek és viszonyok, amelyek a török uralom előtt az alföldi településhálózatból kiemelkedő központokat jellemezték. Természetesen a szerzőnek nem volt módja és alkalma gondoljunk csak a terjedelmi korlátokra aprólékosan és szisztematikusan elemezni az összes tényezőt, de jó érzékkel kiválasztotta azokat, amelyek nyomán tovább lehet folytatni a kutatást mikro vizsgálatok keretében. Első lépesként rekonstruálni kellene minden részletre kiterjedően a 14-16. századi nagyalföldi vízhálózatot, domborzati képet, talajviszonyokat és a klimatikus jellemzőket, hiszen a mai napig ezek a legfontosabb telepítő tényezők. Ezen adatok birtokában pontos és részletes, mutatóval ellátott térképeket is közre lehetne bocsátani. Mivel a városias települések nagyon fontos elemét jelentik a korabeli településhálózatnak, nélkülözhetetlen a régészeti topográfiai munkálatok alapján a Nagyalföld lakóhelyeinek minél teljesebb megrajzolása. Ebben a munkában fel lehetne használni a már megjelent (Békés megye) vagy félkész topográfiai köteteket