Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - IRODALOM - Bató Szilvia: Városok az Alföldön a 14–16. században. Szerkesztette: Blazovich László. Szeged, 2002. (Dél-alföldi századok, 17.) / 291–294. o.

292 Irodalom módon kisebb régiókra, települések vonzáskörzetére vonatkozó elemzésekre és írott forrásokra alapozva sorolja fel a legnagyobb folyók mentén húzódó, és ebből kiágazó utak által érintett településeket. Először a Duna mentén elhelyezkedő csomópontokat ismerteti, majd a Tiszát, a Körösöket és a Marost követő és összekötő szárazföldi közlekedési hálózatot mutatja be. Ezután röviden kitér a vízi közlekedés lehetőségeire is. Több a szerző által említett okból kifolyólag a harmadik tanulmányban csak a Dél-Alföld bizonyos városias településeire végzi el a települészszerkezeti összefoglalást. Az egyes városok szerkezetére és alaprajzára vonatkozó adatokat Blazovich László saját kutatásiból, a városmonográfiákból, történeti munkákból és a deftereken alapuló publikált adattárakból (Káldy-Nagy Gyula és Engel Pál munkái) gyűjtötte össze, de Csomorkány és Donáttornya esetén régészeti topográfiai munkákat is felhasznált. A régió legnagyobb városával, Szegeddel kezdi, majd sorra veszi Hódmezővásárhely, Csomorkány, Donáttomya, Arad, Gyula, Makó, Békés, Kalocsa és Simánd városrészeinek és utcaneveinek változásait. Két kivétellel színes térképekkel teszi áttekinthetőbbé a települések szerkezetéről szóló összefoglalót, sőt táblázatot közöl az utcák és a lakosság száma közötti összefüggés érzékeltetésére. Ezután sorra veszi azokat az adatolható épületeket, amelyek egy városban nélkülözhetetlenek voltak a 14-16. században: a fürdő és az ispotály. Kísérletet tesz a szerző az egyes társadalmi csoportok lakhelyének lokalizálására is, de ehhez nem állt rendelkezésre elegendő adat. A negyedik fejezetben a mezővárosi gazdálkodás alapjának tekintett, és gyakran túlhangsúlyozott nagyállattartás középkori nyomait ismerteti, visszavezetve a 11. századig. Történeti és néprajzi szakirodalom mellett az állatok elhajtásáról szóló kiadatlan okleveleket is felhasználva mutatja be a mezei kerti és pusztai állattartást. A Társadalom és jog című részben Balzovich László elsőként az Alföldre betelepült nem magyar etnikumokra vonatkozó okleveles anyagot tárja elénk, két népcsoportra helyezve a hangsúlyt. A kunokra vonatkozóan a 15. század közepétől keletkezett írott forrásokat mutatja be, majd a délszlávok északra húzódását szemlélteti hasonlóképpen. Az oklevelekből megállapítható, hogy a 1516. század folyamán a törökök előrenyomulásával összefüggésben a nyelvhatár a Maros vonaláig tolódott el. A második fejezetben először az egyetlen dél-alföldi szabad királyi városnak, Szegednek a kiváltságait elemzi. Különösen fontosnak tartja annak bizonyítását, hogy a város a budai városjoghoz tartozott, annak ellenére, hogy a városi jegyzőkönyvek és iratok szinte teljesen elpusztultak. Ez a téma igen fontos, hiszen a választott korszak pontosan a városok renddé szerveződésének időszaka, így a privilégiumok nagy hangsúlyt kaptak. A szerző a földesúri központi helyek eltérő kiváltságainak bemutatását kilenc, általa kiválasztott település példáján keresztül (Debrecen, Gyula, Szatmárnémeti, Cegléd, Kisvárda, Hódmezővásárhely, Pankota, Zenta) tárja az olvasó elé. A következő egységben, a településszerkezeti elemzésben