Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tusor Péter: Lippay György egri püspök (1637–1642) jelentése Felső-Magyarország vallási helyzetéről (Archivio Santacroce) / 199–241. o.

202 Forrásközlések Közlésére e példány alapján kerül, kerülhet sor. A fogalmazvány számos, a szerző által eszközölt áthúzásának, betoldásának tisztázása, a végső szövegváltozat megállapítása ugyanis olykor még a mindkét iratot elkészítő egyazon írnok számára is problémát okozott. Az eredetiből kihagyott, helyenként további értékes információkat tartalmazó szövegrészek rekonstruálására filológiai jegyzetapparátus tesz majd kísérletet.

19 A könnyebb és szélesebb körű használhatóságot pedig a most következő magyar fordítás szeretné biztosítani.

20 A jelentés szövege Az egri püspökség összesen négy területre osztható, illetve tagolható. Tudvalevőleg pedig egyik s legszámottevőbb része az, amelyet a török a magyaroktól elfoglalt és uralma alatt tart. Maga a püspöki székváros, Eger az egyházmegye területének több mint felével ehhez a Mohamed tévelygésének rút gonoszságától megfertőzött vidékhez tartozik. Egy másik rész az. eretnekeké, a harmadik a szakadároké, végül a negyedik a katolikusoké 2J A püspöki birtokokat és jószágokat is magába foglaló első, vagyis a török terület csak akkor menthető meg, ha a keresztény név ellenségeit hatalmas sereg számottevőfegyveres erővel onnan kiűzi. Mindazonáltal a törökök fennhatósága alatt lévő településeket, helységeket a várak és a nagyobb városok kivételével jelenleg is keresztények lakják. Egyesek közülük a lutheránusok, mások a kálvinisták, sőt néhányan a katolikusok közé tartoznak. Nekik plébánosaik is vannak.

22 A licenciátusokkal együtt nem kevesebben, mint huszonöt, legfeljebb harminc lelkipásztor működik az egri egyházmegye területén, s meglehetősen nagy plébániákat látnak el. Ezeket akképpen osztották fel, hogy öt, hat esetleg több licenciátus tartozzék egy plébáISTVÁN GYÖRGY: Ahogy Róma látott minket. Magyarország és Erdély a Propaganda jelentéseiben a 17. században. Századok, 136. (2002) 547-581., 552-553. Iy Az iratot a tulajdonnevek kivételével a humanista helyesírás szabályai szerint közlöm. — Eredeti elképzelésem szerint betűvel jelölt szövegkritikai apparátussal a latin szöveg is itt következett volna, mégpedig a fordítással együtt tüköroldalakra tördelve. A szerkesztés során ez sajnos technikailag végül kivitelezhetetlennek bizonyult. 20 Mivel a forrást kritikai jelleggel publikálom, mint korábbi szakirodalmi interpretációt Sugár Istvánnak az enyémtől eltérő értelmezéseit is fel kellett tüntetnem fordításom jegyzeteiben. Ezáltal az olvasó is könynyedén meggyőződhet fentebbi bírálatom jogosságáról. Arról, hogy jelen esetben nem csupán — óhatatlanul — becsúszó kisebb olvasati, szedési hibákról van szó, hanem olyan jellegű félreértésekről, amelyek nyomán a forrás gyakorlatilag teljességgel ismeretlennek tekinthető. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a szerző egyébiránt hiánypótló és komoly tudományos értékeket hordozó proszopográfiai munkáját évtizedes, széleskörű levéltári és könyvészeti kutatások után készítette el. Kritikám munkájának egyedül 315-317. oldalaira vonatkozik. 21 „Az egyházmegye tulajdonképpen négy részből áll: a legnagyobb részt a török tartja megszállva, azután a heretikusok, a skizmatikusok s végül a katolikusok lakta terület következik." SUGÁR I.: i. m., 315. 22 Az egri egyházmegye törökkori történetére számos adat: KANDRA KABOS-LESKÓ JÓZSEF (szerk.): Adatok az egri egyházmegye történelméhez I-IV. Eger, 1883-1908.; SOÓS IMRE: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése, Bp., 1985. (Az egri Főegyházmegye Schematizmusa 2.); BITSKEY ISTVÁN: Püspökök, írók, könyvtárak. Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban. Eger, 1997. (Studia Agriensia,16.); és további irodalommal: SUGÁR I.: i. m., 284-370.