Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tusor Péter: Lippay György egri püspök (1637–1642) jelentése Felső-Magyarország vallási helyzetéről (Archivio Santacroce) / 199–241. o.

Tusor Péter: Lippay György egri püspök jelentése 203 noshoz, tőle függjenek és övéiknek legalább húsvétkor, illetve súlyos betegség esetén a szentgyónás elvégzésére és az oltáriszentség vételére papot biztosíthassanak. Megsegítésük szerfölött nehéz, a következő okok miatt. Először is azért, mert a törököktől való félelem és az állandó ellenségeskedés következtében afőesperesek és a vikáriusok számára nem nyílik lehetőség felkeresésükre. 23 Másodszor, mivel az anyagi javak rendkívüli szűkössége és az állandó halálfélelem miatt nem nagyon akadnak olyan papok, plébánosok, akik szívesen vállalnák, hogy ebbe a török zsarnokság számtalan nehézségének és veszedelmének kitett tartományba menjenek. Ezért feltétlenül szükséges, hogy licenciátusok, vagyis az olvasásban és valamicskét a latin nyelvben lehetőség szerint jártas világiak pótolják a papok hiányát: Püspöki engedéllyel alkalmasint gyerekeket keresztelhessenek, eskethessenek, temethessenek, valamint ünnepnapokon a híveknek az evangéliumot és prédikációt előírás szerint felolvashassák, nehogy a nép teljesen az állatok módjára legyen kénytelen élni.

24 Harmadszor, mert akaratuk ellenére az eretnek prédikátorokat nem lehet javaikból, illetve településeikről elmozdítani. A török tudniillik pénzért cserébe segítséget nyújt számukra és megvédelmezi őket. Negyedszer, mivel a plébánosoknak sem elég biztonságos a mi részeinkre jönniük, a főesperest, a püspököt vagy másokat felkeresniük. A folyvást gyanakvó törökök ugyanis azon ürüggyel hogy kémek, elfogják őket, és nemcsak pénzbírsággal, hanem a legsúlyosabb büntetésekkel, olykor halállal szokták sújtani, noha ártatlanok.

25 Itt tehát úgy gondolom, hogy más úton s módon nem lehet segíteni, csak ha az odavalósiaknak a törökhöz és otthonukhoz hozzászokott fiai a Társaság atyáinak iskoláiban nevelődnének.

26 Néhányan közülük alkalmasak lehetnének a papságra A hódoltsági területek vizitációjának nehézségeivel az 1635-ös jászói egyházmegyei zsinat is foglalkozott. CAROLUS PETERFFY: Sacra concilia ecclesiae Romano-catholicae in regno Hungáriáé celebrata l—Il. Viennae-Posonii, 1742. II., 342. Hiábavalónak bizonyult Lósy Imre püspök (1633-1637) olasz minorita misszionáriusoknak adott vizitálási engedélye is. Alább még idézendő 1637. január 3-i levele: APF Scritture Originali riferite nei Congressi Generáli (= SOCG), vol. 79, fol. 200

r

v

; vö. továbbá MOLNÁR ANTAL: Egy „magyar" püspök a török hódoltságban. (Macripodari Jácint csanádi püspök levele Szelepcsényi Györgyhöz 1668-ban). LK, 72. (2001) 65-75, 67. A licenciátusok sajátos magyar intézményére: JUHÁSZ KÁLMÁN: A licentiatusi intézmény Magyarországon. Bp., 1921.; KOLOMANN JUHÁSZ: Laien im Dienst der Seelsorge wahrend der Türkenherrschaft in Ungarn. Münster, 1960.; SAVAI JÁNOS: Missziók, mesterek, licenciátusok. Szeged, 1997. (Documenta missionaria Hungáriám et regionem sub ditione Turcica existentem spectantia II/L). A hódoltsági katolicizmusra további irodalommal: SZAKÁLY FERENC: Templom és hitélet a 17. század váci egyházmegyében. R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv. Születésének hetvenedik évfordulója ünnepére. Bp., 1998. 223-231.; MOLNÁR ANTAL: Katolikus missziók a hódolt Magyarországon. I: 1572-1647. Bp., 2002. (Humanizmus és reformáció, 26.). A jezsuita oktatási szisztémára és a rend magyarországi történetére: MÉSZÁROS ISTVÁN: XVI. századi városi iskoláink és a „studia humanitatis". Bp., 1981. (Humanizmus és reformáció, 11.) 132-144.; VELICS LÁSZLÓ: Vázlatok a magyar jezsuiták múltjából. II; 1610-1690. Bp., 1913.; SZENTPÉTERY IMRE: A bölcsészettudományi kar története 1635-1935. Bp., 1935. (A Királyi Magyar Pázmány Péter-Tudományegyetem története 4.) különösen 5-8.; ÓRY MIKLÓS: Pázmány Péter tanulmányi évei. Eisenstadt, 1970.