Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Várkonyi Gábor: Edward Barton konstantinápolyi angol követ jelentése az 1596. évi szultáni hadjáratról / 177–198. o.

192 Fo rrásköz lések nyék és a ló- vagy tevehús, kenyeret nagyon kevesen esznek. Ilyen szegénységben élve, örvendeznek, ha igénybe veszik szolgálataikat a Nagyúr háborúiban, ahová a tatár nem hoz mást, mint egy zsák élelmet és egy réztálat vagy üstöt tíz emberenként a főzéshez. Ruhát is csak egy váltást hoz, kivéve az ingeket, és egy köpenyt, ami nappal felsőruhaként, éjjel takaróként, esőben pedig sátorként szolgál neki. Nem használ fölösleges holmit, ami teher lenne neki vagy a lovának, fegyvere egy íj és nyilak. A legtöbbjük három vagy négy lóval jön — ezeket száron vezetik — nemcsak azért, mert általában galoppban vagy gyors ügetésben utaznak, hanem mert ha valamilyen feladatot kapnak, ilyen sok váltás lóval három napból (155/a) egyet csinálnak, és így készületlenül érik az ellenséget. Könnyen tarthatnak ennyi lovat, mert takarmányt soha nem adnak azoknak, hanem kicsapják őket legelni a mezőre, bárhol háborúzzanak. Hogy ebben a magyarországi vállalkozásban károsnak vagy hasznosnak bizonyult-e szolgálatuk a Nagyúr számára, azt én méltóságodnak megmondani nem tudom, mert bár vitézül küzdöttek a nagy csatában, és nagy riadalmat okoztak a keresztények között, ugyanakkor, mivel irányíthatatlanok, felgyújtották a Nagyúr egész birodalmát, amerre jártak. Ezért az út egyik oldalán sem volt falu vagy város többnapi járóföldre, ami bármilyen élelmet tudott volna szolgáltatni vagy eladni a Nagyúrnak és a seregnek. A tatárok, mint fő felderítők

48 elhitették a törökökkel, hogy az ellenséget mennek fosztogatni, de a Nagyúr alattvalóit rabolták ki, erőszakoskodásukkal és rémuralmukkal az egész országot elpusztították Szófiától Egerig, ami úgy egyhónapi járóföld lehet, kivéve néhány nagyobb várost és várat, amelyeket nem mertek megtámadni. Utunk Magyarországra kellemes volt, egyszerre csak kisebb útszakaszokat tettünk meg, és volt kellő számú kocsink, megfelelő mennyiségű élelmünk és az állatoknak takarmányunk. Az Eger alatti hosszú, majdnem egy teljes hónapi tartózkodás, majd a nagy csata helyszínére, Mezőkeresztesre, avagy a keresztesi mezőre történő utazás alatt azonban a sereg felélte a készleteket. Belgrádba való visszatérésünkig kevés friss élelmet találtunk, az állatoknak pedig semmi takarmányt; ezért, és a visszaúton megtett nagy távolságok miatt — hajnalban indultunk, és nem pihentünk meg az éj beállta előtt — a legtöbb kocsink

49 felmondta a szolgálatot. Én, a magam részéről hatvan lovat és nagyjából ugyanennyi tevét vesztettem, amelyek közül sok a terhével a hátán esett össze, majd föl sem állt többé, így arra kényszerültem, hogy a nagy sátramat és a ládáimat, az élelem és takarmány nagy részét Belgrádban hagyjam, hogy aztán majd a lehetőségek szerint utánam küldjék szárazon vagy vízen. Belgrádból mindössze hét málhás tevével indultunk tovább, és hárommal érkeztünk meg Konstantinápolyba, de az a három is elpusztult a városba való belépésünk napján. A nagyvezír felszólított, hogy csókoljak kezet a Nagyúrnak, gratulálván szerencsés visszatéréséhez, és mert kegyesen elfogadta szolgálataimat 48 vagy előőrs 49 cariadge — jelenthet kocsit és málhás állatot is