Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Várkonyi Gábor: Edward Barton konstantinápolyi angol követ jelentése az 1596. évi szultáni hadjáratról / 177–198. o.
Várkonyi Gábor: Edward Burton angol követ jelentése 185 hogy a keresztények ettől a kisebb győzelemtől felbátorodva rögtön rájuk törnek, és beszorítják őket a völgybe, Eger két hegye közé, amint azt említettem —, hogy elhatározták, csak a Hold másnapi változására várva (mivel ezek ilyen megfigyelésekben igen babonásak), elhagyják a tábort, és megindulnak a keresztények állásai felé. Ez október 24-én, csütörtökön meg is történt, és aznap félútig jutván, másnap délben megpillantottuk az ellenséget. De mielőtt a csata eseményeinek elbeszélésébe bocsátkoznék, szükségesnek gondolnám, hogy először leírjam méltóságodnak a helyszínt, ahol a keresztények táboroztak, hogy a későbbiek világosabbak legyenek méltóságod előtt. (150/b) Méltóságodnak ezért tudnia kell, hogy a vártól nyugatra terült el a síkság, ahol a Nagyúr felütötte a táborát, amelyet a vártól egy folyócska választott el. 37 Ezt egy meleg forrás is táplálta, amely közvetlenül a vár alatt eredt. (Ezen kívül sem nekünk, sem az állatainknak nem volt vize, ráadásul mindenütt tele volt tetemekkel, ami fölöttébb undorító volt, és betegséget is okozott a táborban.) Ez a víz kelet felé fut az egri hegyek oldalánál, és a hegyek lábánál nagy lápot vagy mocsarat alkot, amit magas nád borít, az északi oldalon pedig egy tágas síkság terül el; így a keresztényeket a hátuk mögött az egri hegyek védték, a jobb oldalukon az áthatolhatatlan láp vagy mocsár, a bal oldalukon a síkság, előttük pedig a folyó, amely talán, ha térdig ért, és mindkét oldalán egy-egy öreg, romos templom állt, az egyik a törökök állása volt, a másik a keresztényeké. Nagyjából ezen a helyen, délben látta meg egymást a két sereg, bár a keresztények, bízva táboruk előnyös helyzetében, csak kevés katonát állítottak fel. A Nagyúr könnyűlovasai előrenyomultak és a folyón merészen átkelve támadást indítottak: többször is vitézül öszszecsaptak a keresztényekkel, még akkor is, amikor a Nagyúr személyesen közeledett. O, a nagyvezír hibájából, mielőtt feleszmélt volna, belekerült az ágyúk hatósugarába, és mivel a miniszterei dicstelennek ítélték a visszavonulást (bár nagyon veszélyes volt ott maradnia), előreküldték a muskétás janicsárokat, így a roham nagyon hevessé vált, ám mivel a folyó köztük volt, csak csekély vérontást eredményezett, leszámítva azokat, akik átkeltek folyón. Amint mondtam, a Nagyúr mindeközben végig nagy veszélyben volt, lőtávolon belül lévén; ráadásul a számos renegát török, akik a keresztény táborban voltak, megmutatták a keresztényeknek a császári 38 zászlót, és mellette magát a Nagyurat is, így a keresztény tüzérség lövedékei folyamatosan a Nagyúrhoz veszélyesen közel csapódtak be, és közel hozzám, aki túlontúl kíváncsi voltam arra, hogy pontosan mi történik, és a Nagyúr második császári kocsiján álltam, így több mint kétszer kényszerültem elhajolni a fejem fölött röpködő lövedékek elől. (151/a) Ezalatt a Nagyúr és az egész tábor poggyásza fel volt málházva a tevékre és más málhás állatokra, amelyek a hátunk 37 38 A laborok illetve a csata helyszínének leírását 1.: TÓTH S. L.: i. m. 210-213. A szultáni jelvényekről van szó.
