Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Várkonyi Gábor: Edward Barton konstantinápolyi angol követ jelentése az 1596. évi szultáni hadjáratról / 177–198. o.

178 Forrásközlések kapott hasonló indítványt, ami kétségek között tart, mit határozzak, elmenjek-e, miközben a többi követ itt marad..."

4 Természetesen nem azért aggódott, hogy követtársai kimaradnak a szultáni hadjárat élményeiből, hanem inkább attól tarthatott, hogy távollétében európai riválisai meggyengítik a Portán eddig kiépített kapcsolatait.

5 Ez az érvelés a tavasz folyamán meggyengülni látszott, mivel mind a velencei, mind pedig a francia követ arra készült, hogy saját költségen, de csatlakoznak a szultáni sereghez. IV. Henrik francia király, annak ellenére, hogy követe, Francois Savary de Bréves, továbbra sem kapott szultáni meghívást, igen intenzíven biztatta diplomatáját, hogy tegyen meg mindent, hogy elindulhasson a hadsereggel együtt. A szultán háborús terveivel teljes mértékben azonosuló francia uralkodó a következőket írta követének: „Magam is személyesen fogok seregeim élére állni, mint a szultán. Megtanítjuk a fejedelmeknek, hogy azok, akik helyetteseikkel szolgáltatják ki magukat, sose viszik olyan sokra, mint azok, akik nem kímélik saját életüket. [...] az ő ellenségei, az én ellenségeim is."

6 A francia követ aztán el is indult a török hadsereggel együtt, de titokzatos oknál fogva utazását megszakította.

7 Paul Cernovodeanu szerint de Bréves anyagi okok miatt nem kelt útra a szultáni haddal, míg a velencei bailo tiltakozott amiatt, hogy őt nem hívták meg a hadjáratra.

8 Bár mind a francia, mind a velencei törekvések ismertek lehettek Barton előtt, ő azonban mégis két hónapon át igyekezett kitérni a szultáni invitálás elől. Azzal is érvelt, hogy királynőjétől nem kapott utasítást, hogy ilyen vállalkozásokban részt vegyen, majd februári jelentésében szinte könyörögve kér sürgős választ arra, hogy vajon „erőltetett" utazása tetszésére lesz-e őfelségének?

9 Tíz nappal később írt jelentésében már arról számol be, hogy a kérdés lényegében eldőlt, a szultán megparancsolta, hogy azonnal kezdje meg a felkészülést az utazásra. „... a nagyvezír mérlegelve számos mentegetődzésemet, amelyeket annak indoklására adtam elő, hogy miért nem vonulhatok a Nagyúrral együtt a magyarországi háborúba, [majd] tájékoztatta a Nagyurat arról a jó indulatról, amit az angol királynő mindigis kinyilvánított ezzel a birodalommal szemben, valamint arról a jólértesültségről, amivel én mindig rendelkeztem a lengyel királlyal kapcsolatban, amiért is, éppen ezért semmiféle gyanakvás sincs arról a titokról vagy nyílt szívélyességről, amelyet az angol királynő a német császárral fenntart, és mert sok lehetőség adódhat a határokon a lengyel király minisztereivel való eredményes tárgyalásra, úgy ítélte meg, 4 Letter-book, 74. sz. jelentés, 1596. jan. 20.; VÁRKONYI G.: i. m. 121. 5 Az európai államok rivalizálására az Oszmán Birodalom által nyújtott politikai, gazdasági előnyökért 1.: NIEDERKORN, R: i. m. 128-137.; VÁRKONYI G.: i. m. 111-115.; BÓNA E.: Európai követek, i. m. 44-51. 6 Idézi: BÓNA ESZTER: A szultán hadba készül. Élet és Tudomány, 56. (2001) 23. sz. 710. 7 BÓNA E.: Az európai követek, i. m. 70. 8 CERNOVODEANU, P.: i. m. 432. 9 Letter-book, 76. sz. 1596. febr. 2.