Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: Deák Ferenc követté választása 1833-ban / 13–32. o.

Molnár András: Deák Ferenc követté választása... 15 támogatta, a többi — elsősorban a politikai jogok kiterjesztését, és a jobbágyság egyenjogúsítását célzó — indítványt azonban visszautasították.

4 A jogkiterjesztés körüli vita, valamint a legfontosabbnak tartott politikai reformok visszautasítása annak ellenére keserűséggel töltötte el Deákot, hogy a zömében általa kidolgozott észrevételeket máskülönben szinte változtatás nélkül fogadta el a megye közgyűlése. Keserűségét csak növelte, hogy a mérsékeltebb reformelképzeléseket korábban egységesen támogatni látszó zalai nemesség az augusztusi közgyűlésen meghasonlott, és ellenséges indulatok törtek a felszínre. Mindezeket bizonyítja, és egyben a fiatal Deák Ferenc politikai meggyőződését, érzelmi elkötelezettségét is kiválóan érzékelteti az a bizalmas jellegű magánlevél, amit Deák 1832. szeptember 25-én intézett barátjához, Séllyey Elekhez, a kőszegi Dunántúli Kerületi Tábla ülnökéhez, Zala megye korábbi másodalispánjához.

5 „Gyűléskori vitatásaink sokakat, kik csak élnek, de nem gondolkodnak, sokakat, kik mindenről gondolkodnak, és a haza sorsáról soha nem, meglepve ébresztettek fel álmaikból, fontolóra vévén állításainkat, s azon lelkesedés, melyet sok embernek szívében az igazság és emberiség érzete legalább egy pillantatra könnyen lángra gyújt, egy ideig felénk vonta véleményeiket" — írta Deák — a lelkesedés azonban nemsokára elrepült, és felülkerekedett a nemesi önzés. Az a cél, „hogy ezután is ők, és pedig kirekesztőleg csak egyedül ők legyenek urak, polgárok s boldogok, lenyomta már a mérő serpenyőt, s mi, édes Elekem, csatát vesztve, célunkat tévesztve, átoknak, gúnynak lettünk tárgyai. Olyan kérdéseknél, melyek egy nemzetnek jövendő boldogságát tárgyazzák, csak az idő lehet bíró, csak az fejti ki, melyik résznek volt egykor igaza, mi is tehát hibázhattunk, de szándékunk tiszta volt, és átkot nem érdemel. Mi is forrón óhajtjuk hazánk virágzó nagyságának kifej lését, mi is imádva szeretjük polgári szabadságunkat, de aggódva féltjük a magyart, mert számra csekély, irigy és igazságtalan, ön keblében hordozza tehát jövendő veszélyének magvait. Tudjuk mi azt, hogy a köznépnek szívében erántunk mély gyökeret vert már a gyűlölség, melynek pusztító lángra lobbanását csak fegyver és félelem gátolták eddig is. Ezt a gyűlölséget szeretnénk mi, okait eltörölve, kioltani, s azért kívántunk testvéri bizodalommal békülő kezet nyújtani minden magyarnak, még azoknak is, kiket a hajdankornak előítélete szolgaságra kárhoztatott, mert jól tudjuk, hogy sarkantyús lábbal egy nemes sem születik, s a szegény parasztnak nem a természet alkotta hátára a nyerget. Nem akartuk mi senkinek boldogságát megrontani, óhajtásunk csak az vala, hogy hazánk szabadságának boldogító javaiban mások is 4 Zala vármegyének az országos kikiildöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei. [Zalaegerszeg], 1832. 1-143.; MOLNÁR ANDRÁS: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek. Századok, 129. (1995) 381^06.; .Javítva változtatni". Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai. Szerk.: MOLNÁR ANDRÁS. Zalaegerszeg, 2000. (Zala Gyűjtemény, 49.) 11-305. 5 Séllyeyről 1. bővebben: MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai a reformkor hajnalán — Séllyey Elek főszolgabíró feljegyzései. Levéltári Szemle (= LSZ), 51. (2001) 4. sz. 29^0.