Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: Deák Ferenc követté választása 1833-ban / 13–32. o.

16 Ad honorem Johannis Varga része[sül]jenek, mert azt hisszük, hogy állandó [nem] lehet azon boldogság, melyet [nyomorult] [elnyo]mott embernek keserű könnye ö[ntöz]." A nemzet erőinek egyesítése „volt azon cél, melyre(törekedénk, törekedésünket azonban félreértették, és minket árulóknak, ősi alkotmányunk feldúlását siettető veszedelmes újítóknak kiáltoznak. Antalt és Mukit ezen kiáltozok sorába ne számláld — kérte Deák Ferenc Séllyey Eleket, utalva arra, hogy az augusztusi közgyűlésen bátyja, valamint a Mukinak becézett Zalabéri Horváth János első alispán is szembefordult az általa indítványozott politikai reformokkal — ők meggyőződést követve, tiszta lélekkel szólottak ellenünk, én pedig szentnek és tiszteletre méltónak tartom mások meggyőződését, habár az enyémmel meg nem egyez is; ismernek ők minket, sérthetetlennek tartják ők is a vélemények szabadságát, s általában e tárgyról úgy szólanak, mint lelkes, egyenes, nyílt férfiak. De van egy csoport, ezer színű, ezer fejű, megátolkodott és mégis állhatatlan; hiú és elbízott, hallgat a gyűlésen, de vendégségeknél azon győzedelemmel dicsekszik, melyet másnak esze és tekintete vívott ki; lármás és csúfolódó, gyűlöl, gyaláz, és talán üldözne is, de hatalma kisebb ártó szándékánál, mert ellene független helyhezt[eté]sünk mentesít. Megvetném én e csoportot, [de] az boszszont, hogy ezen csoportnak sok olyan r[é]szese vagyon, kit a míveltebb emberek sorába számlálgat a közvélemény" — zárta kesergését Deák, hozzátéve: „Jobban fáj az Barátom, hogy a szegény népnek ügye sok, igen sok megyében rosszul áll."

6 Deák levele utal életrajzának korábban ismeretlen epizódjára is, arra tudniillik, hogy az ominózus zalai közgyűlés után, augusztus végén, szeptember elején Pesten járt. Pesti útjával elsősorban barátjának, Vörösmarty Mihálynak tett korábbi ígéreteit váltotta be, találkozott azonban a formálódó liberális reformellenzék olyan jeles képviselőivel is, mint a szatmári Kölcsey Ferenc, a pesti Fáy András, a zempléni Balásházy János és a nógrádi Kubinyi Ferenc. Miután saját megyéjükben mindnyájan részt vettek a rendszeres bizottsági munkálatok tárgyalásán, és megyéjük véleményalkotására többé-kevésbé döntő befolyást gyakoroltak, kézenfekvő, hogy főként az ebből fakadó tapasztalataikat oszthatták meg egymással az országgyűlés küszöbén.

7 fi ZML Séllyey család levéltára. (- Séllyey cs. lt.) Sellyei Elek levelezése. Deák Ferenc levele Séllyey Elekhez. Kehida, 1832. szeptember 25. Közli: MOLNÁR A.: Deák Ferenc és a rendszeres, i. m. 402-404.; „Javítva változtatni", i. m. 281-283.; DEÁK FERENC: Válogatott politikai írások és beszédek, 1. köt. 1825-1849. S. a. r.: MOLNÁR ANDRÁS. Bp., 2001. 51-53. 7 Deák két, Vörösmartyhoz írott levelében is utalt közelgő pesti látogatására, így 1832. február 24-én (tavasszal, ha lehet Pestre látogat), és 1832. július 12-én (sokat szeretne barátjával beszélni, „de mindezt — írja — ha lehet, Pesten csak szóval végezem"). E leveleket közreadta: Vörösmarty Mihály levelezése. II. köt. S. a. r.: BRISITS FRIGYES. Bp., 1965. (Vörösmarty Mihály Összes Művei, 18.) 30-36., 39. Deák egyébként 1832 őszén két alkalommal is járt Pesten, amint arra Stettner Györgyhöz, 1833. február 22-én írott levele is utal: „két ízben kerestelek a múlt ősszel". (Vö. TAXNER-TÓTH ERNŐ: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből. Bp., 1987. 110.) Kölcsey pesti tartózkodását augusztus végére, szeptember elejére teszi (így ha találkozott vele, ekkor lehetett Deák is Pesten): TAXNER-TÓTH ERNŐ: Kölcsey és a magyar világ. Bp., 1992. 329. Kölcsey szatmári szerepéről: BARTA ISTVÁN: Kölcsey politikai pályakezdete. Századok, 93. (1959) 282-299. Balásházy zempléni tevékenységéről: TILKOVSZKY LÓRÁNT: Balásházy János élete és munkássága. Századok, 96. (1962) 417-4-18. Kubinyi Ferencről: PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Kubinyi Ferenc. Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. században. Salgótarján, 1989. 84-146.