Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Lakos János: A Magyar Országos Levéltár feladatkörének és szervezeti helyének változásai, 1875–1995 / 101–129. o.

124 Ad honorem Johannis Varga A MOL szervezeti helye megvilágításához tekintsük át még azt a kérdést, hogyan fejlődött intézményünk és a többi hazai levéltár szervezeti viszonya? Egészen az első világháború végéig a MOL-on kívül a következő levéltárak léteztek hazánkban: a törvényhatóságok (székesfőváros, megyék, thj. városok), más városok és egyes községek levéltárai; a volt hiteleshelyi levéltárak a káptalanok és konventek őrizetében; az egyházi levéltárak; a családi/uradalmi magánlevéltárak. Ebben az időszakban a MOL közvetlen intézményként, míg az önkormányzatok levéltárai csak az őket fenntartó önkormányzatokon keresztül, áttételesen tartoztak a Belügyminisztérium felügyelete alá. Vagyis a MOL és az önkormányzati levéltárak főhatósága végeredményben közös volt, ám érdemi intézményes kapcsolat nem jött létre közöttük. Lényegében egyetlen hivatalos szál kötötte össze a MOL-t ezekkel a levéltárakkal. A köztisztviselők minősítéséről szóló 1883. évi I. te. 13.§-a ugyanis előírta, hogy a megyék és a thj. városok levéltárainál alkalmazott fő- és allevéltárnokok minimális képesítése a MOL kezelő tisztviselőire megállapított képzettség és bizonyos latin nyelvismeret, az ezzel kapcsolatos vizsgát pedig a MOLban felállított vizsgabizottság előtt kellett letenni. Természetesen arra volt mód (és néhány példa is), hogy a minisztérium utasítására a MOL felmérést végezzen az önkormányzatok levéltáraiban, vagy tanácsokat adjon nekik. A többi levéltárhoz azonban még ennyi köze sem volt intézményünknek, sőt — a magántulajdon szentségének elve alapján — sem a Belügyminisztérium, sem más kormányszerv nem szólhatott bele az egyházi levéltárak és a magánlevéltárak ügyeibe. (Pedig, emlékezzünk, az 1872. évi levéltári ankét, Pauler Gyula és mások legalább a hiteleshelyi levéltárak vonatkozásában szükségesnek tartották volna ezt!) 1918 után, a Hadtörténelmi Levéltár megalakulásával tovább differenciálódott a szervezeti helyzet: a korábbi levéltárfenntartók, -irányítók köre a Honvédelmi Minisztériummal bővült. Az új levéltárral a MOL semmilyen szervezeti kapcsolatba nem került, gyakorlatilag csak annyi köze volt hozzá, hogy 1945-ig közös épületben működött vele. Amikor 1922-ben a MOL átkerült a VKM-hez és a Gyűjteményegyetem részévé vált, megszakadt az önkormányzati levéltárakkal addig fennállt főhatósági közösség. (Ellenben a Magyar Nemzeti Múzeum 1929-1934 között létezett külön levéltárával szoros szervezeti kapcsolatba jutott intézményünk: a Gyűjteményegyetem keretében társintézetek voltak.) Fontos jogszabályi változás történt az 1920-as évek végén. Az 1929. évi XI. te, amely „a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdéseinek rendezéséről" szólt, és — a fővárosi kivételével — az önkormányzati, a hiteleshelyi és az egyházi levéltárak vonatkozásában tartalmazott rendelkezéseket, ezek pedig érintették a MOL kompetenciáját is. A te. elrendelte, hogy a közhatóságok hivatalos iratait tartalmazó irattárak és levéltárak történelmi jelentőségű anyaguk tekintetében a vallás- és közoktatásügyi