Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Lakos János: A Magyar Országos Levéltár feladatkörének és szervezeti helyének változásai, 1875–1995 / 101–129. o.

104 Ad honorem Johannis Varga idővel másolatban beszerezzék a bécsi levéltárak un. magyar osztályaiban őrzött iratokat, legelőször az ezekről készítendő lajstromokat. Szorgalmazták annak lehetővé tételét, hogy — a tulajdonjog fenntartásával — családi levéltárak is elhelyezhetők legyenek az intézményben. Fontos része volt a javaslatnak a megyei, városi és községi levéltárak felügyeletének indítványozása. Ebben intézményes szerepet szántak az államlevéltárnak: egyik aligazgatója viselte volna a levéltárak felügyelőjének tisztét. Az ankét javaslata a levéltári anyag tudományos célú használatát minden módon elősegítendőnek tartotta. Hármas feladatkört jelöltek meg az intézmény számára: 1. biztos, könnyen hozzáférhető őrzőhelye legyen a gondjaira bízott iratanyagnak, 2. az iratanyag alapján legyen segítségére a kormányszerveknek olyan kérdések tanulmányozásánál, amelyek megoldása történeti és jogi előzmények felderítését igényli, 3. segítse elő az iratanyag történettudományi irodalmi értékesítését. Megjegyezzük, hogy Török János országos levéltárnokot, az Archívum regni vezetőjét nem vonták be az ankét munkájába, már csak a véglegesített javaslatot láthatta. Emlékiratot szerkesztett (1873),

14 amelyben több ponton kritizálta az ankét javaslatát: többek között indokolatlannak tartotta a Kúria és a kerületi táblák levéltárainak, valamint az abszolútizmus kori kormányhatóságok és törvényszékek iratainak kihagyását az államlevéltár keretéből, sőt az 1867-ben alakult minisztériumok iratanyagából származó gyarapodással is számolt. A döntéshozók az ankét javaslatait fogadták el, s így a tanulmányútjáról visszatérő, külföldi tapasztalatokkal felvértezett Pauler főleg ezek figyelembevételével dolgozta ki az 1875. április 20-i dátumot viselő intézményszervezési elaborátumát a belügyminiszter részére.

15 Ebben mindenekelőtt a MOL célját, rendeltetését határozta meg. Teljes mértékben magáévá tette az ankét hármas feladatkörre vonatkozó elképzelését. Ennek keretében egyrészt célként jelölte meg az iratanyag lajstromozását, hely-, személy- és tárgymutatózását. Másrészt szükségesnek tartotta, hogy a kormányszervek munkájának segítése ne korlátozódjon az iratok kiadására, hanem a levéltárosnak legyen szakértői szerepe is tényvázlatok készítésével, a múltunk kérdéseire való feleletadással. Harmadrészt leszögezte: a levéltári tisztviselők közvetlenül vagy közvetve nagy hasznára lehetnek a levéltár tudományos kincseinek nemzeti kulturális érdeket jelentő kiaknázásában, ha maguk is rendelkeznek történeti ismeretekkel, és a kutatás rendelkezésére állnak tanáccsal és tettel, pl. — nyugateurópai mintára — az elenchusok és mutatók publikálásával. Pauler is biztosítani kívánta a MOL felügyeleti jogát a törvényhatósági levéltárak felett, sőt: törvénnyel akarta elérni, hogy a törvényhatóságok a mohácsi vész előtti okleveleiket a MOL-ba szállítsák, s levéltáraik rendezéséhez a MOL szakvéleményt adhasson. Az országos levéltárnok programja hosszútávra szólt, mert nem bízott abban, hogy valamennyi feltételt rövid időn belül megteremtenek. Ezért az „azonnal" szük14 Vö. MISKOLCZY GY.: i. m. 16. Az emlékirat meg is jelent: [TÖRÖK JÁNOS]: Emlékirat a felállítandó m. kir. államlevéltár ügyében. Bp., 1873. 15 Vö. MISKOLCZY GY.: i. m. 20-22.; SZABÓ I.: i. m. 165-166.