Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Koltai András: Komédia és diskurzus : Batthyány Ádám följegyzései a császári udvarról, 1635–1641 / 77–94. o.

Koltai András: Komédia és diskurzus... 85 Természetesen az oszmán fél más perspektívából nézte a dolgot. Musza budai pasa február 21-én kelt, Esterházynak címzett panaszlevelében így írt: ,,Im csak az egynehány nap alatt, minek utána az csauzt küldöttük a bécsi gubernátorhoz az követ dolgában, az békesség ellen mennyi gonosz cselekedetek estek az kegyelmetek részéről."

36 A levél arra utalt, hogy Ali csausz, a budai pasa követe 1640 novemberében járt Bécsben és tárgyalt többek között 12-én Gerard Questenberggel, az Udvari Haditanács alelnökével, a békekötés előkészítése végett Konstantinápolyba küldendő császári internuncius tárgyában (aki végül Izdenczy András lett).

37 A pasa tehát az igali portya ügyében 1641 március körül újabb csauszt küldött Bécsbe: „Azonban nem én hozzám" — írta Esterházy az előbb idézett, Lippaynak szóló levelében — ,,hanem Becsbe csauzokat küldőt fel a vezér [Musza budai pasa], [...] panaszt tenni Bottiani uramra."

38 A csausz tárgyalásait éppen Batthyány Ádám alább közölt följegyzései rögzítették, úgy, ahogy azt Questenberg mesélte Batthyánynak. A csausz Batthyány megbüntetését kérte, de a Haditanács kiállt mellette: „nem bontetyök megh, mert ha azt nem cselekette volna, inkáb megbontetnénk érette, de mintazonáltal irunk nikie [neki], hogy informáljon minket felőle, es magát is fel hivatyok, meghirtyuk [megértjük] tőle ez dolgot" (Id. a 3. sz. iratot). Ilyen előzmények után került sor arra, hogy Lipót Vilmos főherceg, aki 1639-1642 között a császári hadsereg főparancsnok! címét viselte, május elején Batthyány Ádámot „sietsiggel" Bécsbe hívatta.

39 A fölrendelésnek tehát csupán a törökök felé volt „demonstratív" célja, a csausznak tett ígéretnek megfelelően, valójában a Haditanács nem kívánta felelősségre vonni Batthyány Ádámot. (Utóbbi esetben egyébként a nádort sem lehetett volna megkerülni, hiszen ő volt a vállalkozás ötletadója.) Batthyány följegyzéseinek (3. sz. irat) tanúsága szerint azonban a főkapitány ezt Bécsbe indulásakor még nem tudhatta, ott pedig láthatólag nem igyekeztek őt fölvilágosítani. Maga Lipót Vilmos Questenberghez küldte, az pedig a szőlők fagykáráról kezdett vele diskurálni. Az addigra kellően türelmetlenné vált Batthyány azonban hamar a lényegre fordította a szót: „Uram, engem ő Fölsége, herceg urunk hévatott feli, [...] és monta [...] hogy kegyelmedhez jöjek, és Keg[yel]medtöl meg fogom érteni ő Fölsége továb való akaratyát, én azir öromöst értenim már". Ekkor tudta meg csak, hogy csupán azért hívatták föl, hogy átadják neki a császár intő levelét. Batthyány tehát megnyugodhatott, megtudva, hogy a Haditanács nem adott helyt a budai pasa panaszának, de azért az eljárásmóddal nem értett egyet. „Igen jól vagyon" — mondta a „discursus" végén Questenbergnek — „de efféle dolgokba[n] nem azt kellenik az Hadakozó Tanácsnak cselekedni, hanem ha az török mi reánk valamit panaszolna, [...] hátt hallanánk az dolgot, úgy tudnánk magunk szemtől szemben menteni, hogy nem igaz az török szava." * * * A három itt közölt irat közül kettő Batthyány Ádám saját kezű írása, amely az idegen kifejezéseket fonetikusan igyekszik visszaadni és nem mentes a helyesírási hibáktól sem, 36 MAJLATH BÉLA: A szőnyi béke okmánytúra: Az 1642-ik évi szőnyi békekötés története. Bp„ 1885, 32. Vö. FENYVESI L.: i. m. 200. 37 MAJLÁTH B.: i. m. 133. Vö. HILLER ISTVÁN: Palatin Nikolaus Esterházy, Die ungarische Rolle in der Habsburgdiplomatie, Wien-Köln-Weimar, 1992. (Esterházy-Studien, 1). 82-83. 38 FENYVESI L.: i. m. 201-202. 39 L. még Batthyány itineráriumát: 1641. máj 15. „Indoltonk becsben egiott az herczegh parancsolatiara, csak peönkesd [máj. 19.] uttan iöttem megh teöleök becsbeöl": MOL P 1315, f. 119.