Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Koltai András: Komédia és diskurzus : Batthyány Ádám följegyzései a császári udvarról, 1635–1641 / 77–94. o.

84 Közlemények és Kanizsával szembeni végvári főkapitánnyá nevezte ki, és ezzel az ország egyik legfontosabb katonai vezetője lett, méghozzá egy olyan területen, ahol a háborúság a hivatalosan fönnálló béke ellenére is szinte állandó volt. A portyázásokban, „csatázásokban" Batthyány Ádám már főkapitányi kinevezése előtt is részt vett, sőt vállalkozásai bizonyos mértékben fordulatot hoztak ezekben. „Nemcsak az szegénylegények járnak ki csatára, de még az grófok is csatáznak" — panaszkodott a fehérvári bég 1633 augusztusában Batthyány első nagyszabású vállalkozása után. A XVII. század azt megelőző évtizedeiben ugyanis a Batthyány Ádámhoz hasonló országos méltóságok nem vezettek portyákat, amelyek így méreteikben sem érték el Batthyány és később a Zrínyi testvérek vállalkozásainak nagyságát.

30 Egyik legmerészebb és legnagyszabásúbb „csatázását", az Igal ellen vezetett portyát Batthyány Ádám éppen 1641. január 31. és február 3. között hajtotta végre.

31 Az 1627-ben kötött első szőnyi béke meghosszabításáról folyó tárgyalások előkészületei ugyanis 1640 őszén kezdődtek meg és a kedvezőbb tárgyalási pozíció érdekében célszerű volt elpusztítani azokat az erősségeket, amelyeket az oszmán fél a béke megszegésével épített. Ezek közül 1641 telén a somogyi rác félkatonai telepek látszottak alkalmas célpontoknak, amelyeknek katonai vállalkozásai egyébként is megtorlást kívántak. Ehhez a lehetőséget több körülmény egybeesése biztosította. Ezek közül az első a Balaton befagyása volt december végén. „Mivel mostan az Balaton be fagyott, ha cum servitute [szolganépével, azaz familiárisaival] Koppan tájáról el hozhatna kegyelmed azokba az falukba az mostani rablásokra nézve, javallanám, mert egyébáron soha bizon azok meg nem szűnnek effélékről, hanem ha karast még kárt látnak, de igen titkon és jó készülettel kellenék ezt cseleködni, hogy eszében ne venné az török" — írta Esterházy Miklós nádor Batthyány Ádámnak 1641 első napján Semptéről.

32 Időközben a ,,jó készületet" még egy körülmény segítette: az, hogy december közepén meghalt Batthyány Ádám édesanyja, Lobkowitz Poppel Éva, akinek temetését január végére tűzték ki. A németújvári temetés „színe alatt" tehát Batthyány hadai anélkül gyűlhettek össze, hogy ezzel a töröknél gyanút keltettek volna.

33 ,,Az mi az temetés dolgát illeti az én sántaságom és egyéb terödet állapatom nem szenvedi, hogy most messze útra mehessek" — válaszolta a tervre január 10-én Esterházy Miklós — ,,Az másik dologhoz penig én nem tudok mit egyebet mondani, hanem kelne fel kegyelmetek [...] s rablana el emberestol, marhástól egynéhány rácfalut, akiknek annélköl is kevés hasznokat veszzök."

34 Ezek után került sor a portyára, amelynek során a febuár l-jén este, Tapolcáról induló hadak a Balaton jegén átkelve másnap hajnalban megtámadták, elfoglalták és fölégették a Somogy megyei Igal palánkját, a túlélő lakosságot pedig rabságba hurcolták. Batthyány Ádám tehát a körülményeket jól kihasználva, a tervet „emberül meg cselekette és jó szerencsével járt minden kár nélkül." — tudósította Esterházy Miklós az eseményről február végén Lippay György kancellárt.

35 30 PÉTER K.: i. m. 110-112. 31 FENYVESI LÁSZLÓ: Az igali portya és körmendi kótyavetye balkáni tanulságai. Magyar és török végvárak (1663-1684). Szerk.: BODÓ SÁNDOR-SZABÓ JOLÁN, Eger, 1985, 199-218. (Studia Agriensia, 5). 32 Esterházy Miklós levele Batthyány Ádámnak, Sempte, 1641. jan. 1.: MOL P 1314, n° 12551. 33 FENYVESI L.: i. m. 201-206; KOLTAI ANDRÁS: Lobkowitz Poppel Éva végrendelete 1640-ből. Irodalomismeret, 7. (1996), 1-2. sz., 59-60. 34 Esterházy Miklós levele Batthyány Ádámnak, Sempte, 1641. jan. 10.: MOL P 1314, n° 12552. 35 FENYVESI L: i. m. 201.