Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Molnár Antal: Egy „magyar” püspök a török hódoltságban : Macripodari Jácint csanádi püspök levele Szelepcsényi Györgyhöz 1668-ban / 65–75. o.

Molnár Antal: Egy „magyar" püspök a hódoltságban 69 Macripodari a 17. századi magyar püspöki kar egyik érdekes figurája volt: az 1566-tól kezdve oszmán uralom alatt álló Chios szigetén született, valamikor az 1610-es évek elején. 1628-ban lépett be szülővárosa domonkos kolostorába, egyik testvére szintén a domonkos, a másik a jezsuita szerzetesi hivatást választotta. Filozófiai tanulmányait Chioson, a teológiát 1632-1636 között Párizsban végezte, ezt követően a chiosi, majd a konstantinápolyi kolostor vikáriusaként működött. 1645-ben a konstantinápolyi császári rezidens gyóntatója lett, ezzel kezdődött meg magyarországi egyházi karrierje is. Még ebben az évben elnyerte az esztergomi káptalan őrkanonoki stallumát, a tihanyi apátságot és a skopjei (Scopia) püspökség címét. 1649-ben skopjei püspökként és esztergomi segédpüspökként kapott pápai jóváhagyást, püspökké szentelésére 1650-ben került sor. Ezt követően 1658-ban a csanádi püspökségre nevezte ki a király, amelyet 1672-ben bekövetkezett haláláig viselt, immár római megerősítés nélkül.

21 A chiosi domonkos barát annak a 17. századi német, osztrák, olasz és spanyol egyházi rétegnek volt a képviselője, akik a bécsi udvarban, a hadseregnél és a diplomáciában végzett szolgálatuk jutalmaként egy-egy balkáni püspöki címet nyertek el az uralkodótól, névleg részévé válva ezzel a magyarországi katolikus hierarchiának.

22 Macripodari pályája azért egyedülálló, mivel ő a pusztán címzetesnek tekintett balkáni cím után egy szentistváni alapítású, szorosabban vett magyarországi püspökség birtokosává is vált. Igaz, hogy a hódoltsági püspökségek legszegényebbikéből, a Csanádiból a magyarországi gyakorlat ellenére már nem lépett tovább, ezzel magyarázható a 17. században szokatlanul hosszúnak tekinthető, 14 éves hivatal viselése is. Főpásztori tevékenysége a püspök-elődei által kiépített úton haladt, bár a politikai körülmények miatt azokénál kevésbé eredményesen. A csanádi püspökök és egyházmegyéjük kapcsolattartására Gyula török kézre kerülése után csak a 16. század utolsó évtizedéből maradtak fenn adataink. Az 1590-es években Szegedy Pál püspök (1587-1597) foglalta jegyzékbe a püspökség birtokait, amelyek közül néhányat adófizetésre is sikerült szorítania.

23 A püspöki birtokok rendszeres adóztatására a többi déli hódoltsági püspökséggel (Pécs, Kalocsa) egyidőben, a 17. század második évtizedétől kezdve került sor. A birtokállomány restaurációjában és a jövedelmek behajtásában a 15 éven át (1608-1623) a csanádi egyházmegye főpásztori tisztét betöltő Herovics Mátyás működése jelentett áttörést, aki különösen az adófizetést megtagadó makóiakkal és vásárhelyiekkel került súlyos konfliktusba. Utódai ezirányú tevékenysége két szálon futott tovább: egyrészt birtokjegyzékek készítésével megpróbálták rekonstruálni a csanádi püspökség birtokállományát, másrészt (általában a füleki kapitányok segítségével) igyekeztek az adókat minél hatékonyabban behajtani. A 17. századi püspökök közül a legeredményesebbnek a keménykezű Pálffy Tamás (1653-1657) bizo21 Életrajzát JUHÁSZ KÁLMÁN állította össze: A csanádi püspökség, i. m. VIII. 82-94. Fontos és eddig ismeretlen biográfiai adatokat tartalmaz Macripodarinak a skopjei püspökségre történt pápai megerősítése előtt készült kánoni kivizsgálási jegyzőkönyve (1649), amely nyomtatásban is hozzáférhető: DUJCEV, 1VAN: // cattolicesimo in Bulgária nel sec. XVII secondo i processi informativi sulla nomina dei veseovi cattolici. Roma, 1937 (Orientalia Christiana Analecta, 111.) 112-122. 22 Ezekkel a balkáni címekre (Arbe, Corbavia, Növi, Scardona, Scopia, Stagno, Svidnic, Tribunia stb.) kinevezett, nem magyar püspökökkel a magyar egyháztörténeti szakirodalom eddig alig foglalkozott. A jelenség szélesebb egyházpolitikai kontextusára L: TUSOR PÉTER; A magyar egyluízi elit és Róma kapcsolatainak ismeretlen fejezetei (1607-1685). Doktori (PhD) disszertáció. Bp., 2000. 23 JUHÁSZ KÁLMÁN: A csanádi püspökség története. VII. (1552-1608). Makó, 1935 (Csanádvármegyei Könyvtár, 28.) 132-133.