Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Molnár Antal: Egy „magyar” püspök a török hódoltságban : Macripodari Jácint csanádi püspök levele Szelepcsényi Györgyhöz 1668-ban / 65–75. o.

68 Közlemények kinevezése után ferences ruhában székhelyére kívánt menni, de barátai lebeszélték a tervről, mivel veszélyesnek és alapvetően haszontalannak ítélték. Sokkal inkább javasolták a szepesi prépostságban való lelkipásztori munkát.

17 Ebben az esetben az elbeszélés forrását is sikerült felkutatni: P. Lotharingiai Bonaventúra egykori galgóci, majd nagyszombati ferences tanár Tarnóczy váci püspöki kinevezése után felvett kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvben 1651-ben hasonlóképpen mesélte el a történteket. Tarnóczy ugyanis a tanúval együtt akart székhelyére utazni ferences ruhában, hogy főpásztori kötelességének eleget tegyen. Bonaventúra testvér azonban lebeszélte, hiszen a török a csanádi püspökségben a plébániákat ellátó ferenceseken kívül úgysem enged mást működni, különösen nem a püspököket. így kénytelen volt beérni azzal, hogy a ferencesek révén segítette híveit. Lotharingiai Bonaventúra maga is megfordult vizitátorként Szegeden, értesüléseit az ottani atyáktól szerezte.

18 Egy szerencsés lelet folytán immár egy „magyar" megyéspüspök tényleges hódoltsági útjáról is beszámolhatunk. A chiosi származású (tehát eredetileg oszmán alattvaló) Macripodari Jácint (Giacinto Macripodari) domonkos szerzetes, csanádi püspök (1658-1672) 1668-ban átutazott a hódolt Magyarországon, és tapasztalatairól érdekes levélben tájékoztatta Szelepcsényi György esztergomi érseket. Az alábbiakban közzétett levél teljesen véletlenül akadt a kezembe az Egri Érseki Levéltár 17. századi anyagának áttekintése során. A gyűjtemény anyagáról készült kitűnő segédlet a levéltár 1804 előtti anyagát tartalmazó Archívum Vetus 1711. számú csomója alatt a Pálffy Tamás egri püspöknek (1660-1669) küldött leveleket jelöli.

19 Tévedésből ezt az anyagot kétszer kértem ki, de ezúttal kétszer is kaptam meg. A jelzett szám alatt ugyanis még egy, valószínűleg kiselejtezésre ítélt köteg (vagy inkább gombóc) irat található. Ez az általam 1711 [/a] jelzettel említett dokumentum-gyűjtemény elsősorban Pálffy utódához, Szegedy Ferenc Lénárd egri püspökhöz (1669-1675) írott leveleket tartalmaz, nagy részüket meglehetősen rossz állapotban.

20 Valószínűleg örök rejtély marad: hogyan került ebbe a csomóba Macripodari levele? 17 WAGNER, CAROLUS: Analecta Scepusii sacri et profimi. III. Posonii et Cassoviae, 1778. 107. Az adatot átvette: JUHÁSZ KÁLMÁN: A csanádi püspökség története. VIII. (1608-1699). Makó, 1936 (Csanádvármegyei Könyvtár, 29.) 57. 18 „Scio eundem transferendum suscepisse munus consecrationis de anno praeterito pro episcopatu Chanadiensi, de causa scientiae, quia tunc temporis eram Cassoviae, et audivi ab ipsomet, qui etiam volebat venire mecum per suum episcopatum in habitu nostro franciscanorum, ut suum munus exerceret, sed ego ipsum disuasi propter magnum periculum Turcarum, qui quidem Turcae permittunt nos franciscanos commorari et peragrare in dicto et per dictum episcopatum Chanadiensem, ubi fungimur officio parochorum, sed non permittunt commorari et peragrare episcopos. [] Scio eundem transferendum multum desiderasse visitare suam ecclesiam et diaecesim, sed nullo modo potuit, ut supra dixi, quia Turcae non permittunt. [] Quo ad jura suae ecclesiae parum poterat operari, quia illa est apud Turcas, sed quo ad spiritualia in dirigendo nostros fratres, qui ibi operant, multum profuit, et cum magna diligentia, et haec scio, quia ego fui visitator meae religionis in illis partibus, et potui videre, audire et tractare ista omnia tanquam spectantia ad meum munus." Ugyanilyen értelemben beszélt Tarnóczy tevékenységéről a jezsuita Hmira János is: „Non potuit visitare dictam suam ecclesiam et diaecesim Chanadiensem ob maximum periculum vitae suae et diuturnae captivitatis, et quamvis ipse voluisset habitu mentito religiosorum intrare per dictam suam diaecesim, attamen dissuasus est ob nimium periculum, et ista cognovi ex relatione patrum franciscanorum, quia habent domicilium inter Turcas in praedicta diaecesi Chanadiensi." Archivio Segreto Vaticano, Archivio della Nunziatura in Vienna, Processi dei veseovi e degli abbati Nr. 100. (oldalszámozás nélküli fasciculus). Tarnóczy ugyanakkor szepesi prépostként vizitált a Tiszántúlon, az egri és váradi püspökségek területén, útjáról részletes jelentést küldött Rómába. TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Relationes missionariorum de Hungária et Transilvania (1627-1707). Roma-Bp., 1994. (Bibliotheca Academiae Hungáriáé in Roma. Fontes, 1.) 115-121. 19 SOÓS IMRE: Az egri érsekség levéltára. Bp., 1957. (Levéltári Leltárak, 3.) 58. 20 Erre utal a fasciculus felirata is: vetustate excesae litterae.